Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI

nyúlt a lakosság ellenállása miatt, amely szegénységére hivatkozván megtagadta az újabb adófizetést. 1927-ben egész Borsod vármegye felfigyelt Ujhuta tragikus helyzetére. Ekkor a nag}

7 hideg miatt kiapadtak a kutak. Naponta csak egy-két liter zavaros víz jutott a község lakosságának. A község jegyzője csendőri segédlettel volt csak képes ezt a vízmennyiséget elosztani. „Csendőrök állták körül a kutakat és akadályozták meg, nehogy a vízhiánnyal viaskodó, nyomorban sínylődő, tűz- és járványveszélynek kitett lakosság hajba kapjon egymással azért a néhány liter, többnyire kakaószínű vízért, amely rájuk jutott." „A községházán folytatódik a víztragédia. Szoptató anyák és gyöngélkedő emberek kopogtatnak be alázatos dsztelettel a jegyző irodájába és sírnak, könyörögnek egy kis vízért." Tovább folytathatnánk a korabeli sajtóhíradások sokszor talán túlzó megállapításait, amelyek csak azt erősítenék, hogy tragikus volt a faluban a vízhiány. A lakosság heteken keresztül Hámorból, Diósgyőrből szállította hordószám a vizet és őrizte azt, mint a kincset. Az állatállományt pedig hólével itatták. A község képviselői a vármegye elöljáróit felkeresve csak ígéretekkel térhettek haza. 1928 telén újból nagy vízhiány lépett fel. Már csak egyeden kút adott vizet a faluban, és csak naponta 1 liter víz jutott mindenkinek. Ekkor egy vállalkozó ajánlatot tett a községnek vízvezeték kiépítésére. A terve az volt, hogy az Ujhutától néhány kilométerre lévő Orosz-kútnál a vizet összegyűjtve, vezetéken juttatja el a faluba. A vízvezeték megépítése 62 ezer pengőt tett volna ki. A költségeket a falu azonban nem tudta vállalni, mert 30—40 évre eladósodott volna a lakosság.

47 Az 1928-as vízhiány után sze47 Reggeli Hírlap, 1927. november 28. sz. 2.