Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI

még Miskolc utcáin is. A mészégetők azonban egyre inkább az állami értékesítés számára termelnek, s a mészárusok egyre jobban elveszítik felvevőpiacukat. A kis hutatelepülések életében az első világháború utáni évektől jelentős változások következtek be. A trianoni békekötés után megvont új országhatárok megszüntették a falvak Felvidékhez fűződő kapcsolatait, a lakosság természetes utánpótlásának lehetőségeit. Ugyanakkor az új országhatárok elválasztották Magyarországtól a híres magaslati üdülőhelyeket, az erdélyi havasokat és a MagasTátrát és így a figyelem, az érdeklődés az új üdülőhelyeket keresve a Bükkre irányult. A Bükk-fennsík magaslati üdülőhellyé válása jelentősen módosította a hagyományos gazdálkodás szerkezetét, változásokat eredményezett az életmódban, faluképben, lakáskultúrában egyaránt. Az idegenforgalom centruma a legjobb, legkedvezőbb helyen fekvő település, Bükkszentkereszt lett, de kedvező hatásait a szomszédos Répáshuta és Bükkszentlászló is tapasztalta. Az első világháborút követően az ekkor még Ujhuta névre hallgató Bükkszentkereszt elöljárósága a hivatalos megítélés szerint is nagyon szegény és rossz körülmények között élő lakosság helyzetének javítását a település üdülőfaluvá fejlesztésében látta. Ezt az elképzelést Borsod vármegye és a központi kormányzati szervek egyaránt támogatták. A hutatelepülés idegenforgalmi szerepvállalását erősítette az is, hogy a korábban arisztokrata, nagypolgári jellegű hegyjáró turizmus mind szélesebb körben terjedt, s a nagyvárosból természetbe vágyó hivatalnokréteg körében sorra alakultak a természetjáró egyesületek.