Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI

szörményben is járt. A szamarasoknál nem vált el élesen a két falu kereskedési körzete. Első állomáshelyük Felsőzsolca volt, ott etettek, s ott ágaztak el tovább útjaik. A legkisebb körben azok mozogtak, akik szamárháton vitték a meszet. Ezek a legszegényebb répáshutaiak közül kerültek ki. Répáshután csak az 1910-es években terjedtek el a szamárfogatok, melyekhez helyben készítették a kis szekereket és taligákat. Számukra a hasznot az jelentette, hogy nem kellett kerülőutakon közlekedni, hanem hegyi ösvényeken hajtották állataikat, s kétszer is fordultak addig, míg a fogatosok egyszer. Általában két szamarat hajtottak, s a mész az állatok hátán átvetett, bekötött szájú zsákokban ivreco, mefj) volt. Úgy tűnik tehát, hog}

7 a mészárulás évi ritmusa és földrajzi megoszlása állandó kereteken szabott, s állandó felvevőpiacot biztosított a bükki szlovák falvak meszeseinek. Az egy alkalommal szállított mész_ mennyisége fogatonként szekér 2 lóval 12-14q szekér 1 lóval 6-7q ökörfogat 8-10 q fogat 2 szamárral 4-6 q fogat 1 szamárral 2-3q szamárháton 3 véka (1 q körül) A lovas és ökörfogatok a jobb minőségű, darabos meszet fuvarozták. Ok szállítottak a nagyobb tételű vásárlásokhoz, gyakran megrendelésre építkezésekhez. Ezzel szemben a szamarasoknak általában a gyengébb minőségű, apróbb szemű mész jutott. A szamárháton szállító legszegényebbek gyakran csak az egészen apró meszet kapták meg, amit a kereskedők már nem is vettek