Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI

volt a kóstolót hordó gyerekek megajándékozása aprópénzzel, cukorkával. Fuvarosok (furmányosok) és kereskedők Újabban közismert történetként leng szemünk előtt a miskolci kocsonya. A miskolci pince egyik látványos elemeként jelent meg a 19. század végén a Búza tér. Nevében is sejteti, hogy a város főutcáján végighúzódó piac mindig a szemes termények értékesítésének színhelyéül szolgáló téren zárult, amely mellett helyezkedett el a mai szállítókhoz hasonlóan a fuvarosok ,,platz"-ja. A fuvarosok az általános megnevezés szerint „tót furmányosok" voltak, vagyis hutások. A leszállított áru után viszontfuvarra várakozva egy csoportban verődtek össze Miskolc mai Petőfi terén. Természetesen nemcsak az időt töltötték, hanem megkeresett pénzük egy részét szórakozásra is költötték. így találkozott az egyik tót furmányos Potyka Panni korcsmájában a jegesre fagyott kocsonyában a békával, amire rácsodálkozván: legenda vált. A bükki hutatelepülések állattartói minden szempontból magasabb társadalmi pozíciót foglaltak el, mint az állatokkal nem rendelkező ölfavágók. A nagyállattartásra berendezkedők között különbséget kell tennünk az általuk tartott állatok teljesítőképessége és gyorsasága tekintetében. Nyilvánvaló, hogy az igás ökrök rövid távon sokkal teherbíróbbak, mint a lovak, s az is egyértelmű, hogy a ló kevésbé alkalmas súlyos terhek vontatására, mint az ökör, viszont könnyebb terhet szállítva, sokkal gyorsabb. A Bükk hegység fennsíkján sokszor 800—900 méter magasságban elsődleges feladat az erdőségek kiirtása után a közelítés, a kitermelt fa vasútállomásra való szállítása,