Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI

először, hogy a sonkán rajta hagyták a szalonna egy részét. Ettől kezdve bevették a szokásukba. „Még babba is jobb volt az ilyen sonka" — vélekedtek.

43 A hús és a szalonna mellett a disznóölés két legfontosabb terméke a kolbász és a hurka volt. A kolbászt mindig a gazda készítette. Ez az általánosan ismert módon történt. Ellenben a hurkakészítésben már helyi sajátosságok, az általánostól eltérő vonások is megfigyelhetők. A hurkához mindig nagyobb mennyiségű hagymát sütöttek meg zsírban, s ezt négy részre osztották. Négyféle hurkát készítettek: gerslis, rizsás és zsemlés hurkát és a háromféle keverékét. A különböző hurkaféleségek előállítási menete egy darabig azonos volt. Az abaléből kivett májat, vesét, s kevés húsdarabot — miután a háj megsütött részét rálocsolták —, ledarálták és hagymával összekeverték kellően fűszerezve. Ehhez az alaphoz adták hozzá a gerslit, a rizst vagy a zsemlét. A zsemlekockákat zsírban pirították és abalében áztatták, majd így keverték az alapanyagot képező masszába. Mivel belet még nem lehetett vásárolni, ezért minden béldarabot igyekeztek felhasználni. A kisgömböcbe, vagy ahogyan nevezték, a dorkába is hurkatöltelék került. A végbélbe került hurkát komahurkának, a kisgömböcbe töltöttet pedig dorkának nevezték. A gerslis hurka mindig vastagbélbe került, s hidegen szeletelve fogyasztották. A disznóölés mindig torral zárult. Miután a nők elmosogatták az edényeket és rendet raktak, szépen terített asztalnál vacsorázott meg a legszűkebb rokonság. A kóstolót mindig másnap reggel vitték szét. Ez a gyerekek feladata volt, akik szívesen tettek ennek eleget, mivel szokás