Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI

köménymag) és a konyhasót, amelyből ilyenkor nagyobb mennyiség kellett a hús és a szalonna sózása miatt. A disznóöléskor összejött a rokonság. A férfiak a gazdának segítettek a sertés beszúrásában és feldarabolásában, a nők pedig a gazdaasszonynak a különböző feladatok elvégzésében. A disznóölés alatt a gazdaasszony fő feladata a munkafolyamatok felügyelete volt. O ügyelt rá, hogy minden a hagyományoknak, szokásoknak megfelelően történjen. O volt a főkóstoló és ő készítette a toros káposz

: tát. A hurka töltése, kifőzése a komaasszony feladata volt. A disznóölésre kora reggel, úgy 5 óra körül gyűltek össze a családtagok. A férfiak ittak egy-egy kupica pálinkát és miután kötelet tettek a disznó hátsó lábára, kivitték az állatot a vágás helyszínére. A gazda megszúrta a disznót. A gazdaasszony pedig egy edénybe felfogta a vért, mert reggelire sült vér volt a szokásos, a hagymával együtt sütött disznóvér. Miután a disznó kivérzett, a férfiak még egyszer kaptak egy-egy pohárka pálinkát. Ezután már csak forralt bort fogyasztottak. A sertésbontás lényegében három fő szakaszra osztható. Először a hátára fektetett és jól megtisztított disznó szalonnáját kezdték bontani az állat álla alatt. Miután lefejtették a tokaalja szalonnát, következett az állahegy kettévágása, a nyelv körülvágása, hogy a nyelvvel és a gégével kiemelhessék a gyomrot, a tüdőt és a többi belsőséget. Ezt követte a fej levágása, amelyet aztán kettévágtak, s miután a disznó eszét eltávolították, üstbe tették főzni. A második szakaszban a mellkast nyitották fel. Jól kitisztították, majd a keresztcsontig vágták a hasfalat. Ezt is kettévágták, hogy kiférjen a végbél, melyet kitettek oldalra, hogy ne zavarja a bontást. Az utolsó bontási fázisban fateknőbe fordították az összes belsőséget és végezetül a két sonkát vették ki. A bükkszentkereszüek Tállyán látták