Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI

Egyes lófogat Inkább abrakoltattak egy-egy faluban, ahol volt közkút, így egyben itathattak is. Az abrakoltatás mindig az apának segédkező fiúgyermek dolga volt. Az apa irányította a fiút, hogy a lovaknak mennyi abrakot adjon. Általában egy-egy megállónál 4—6 marék szemestakarmányt kevertek az abrakba, s ezt a zsákból varrott tarisznyaszerű tárolóba töltötték, amelyet hosszú madzaggal a ló füle mögé a fejére akasztottak fel. A lovak szeretetét és egyben fontosságát fejezi ki az, hogy az állatok színének megjelölésére gazdag szókinccsel rendelkeztek, amelyek kivétel nélkül magyar kifejezések voltak. A pej) fekete, deres, almásderes, sárga, fehér, szürke szavak mellett használták a vércse megjelölést is, a pej átmeneteként feketébe, amikor ez szürkével is keveredett. Ha az állat fején, a homloka közepén kis fehér folt volt, akkor csillag volt a ló színe, ha nagyobb fehér folt volt a ló testén, akkor pedig hóka. Az orra felé fehér folttal rendelkező