Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI

lovak tartásmódjában nincs jelen sem a csikókkal való törődés, sem pedig az ivartalanítás. Bencsik János kutatásai szerint:

4

" ,,A lóállomány beszerzésére, vagy a kimustrált, illetve a kiöregedett egyedek pódására a környező vag}

7 távolabbi településekről szerezték be a lovakat. Szívesen keresték fel a távolabbi, de állatkínálatukról híres vásárokat (Debrecen, Tiszafüred, Ónod). Jellemző a helybeli gazdák szemléletére, hogy jobbára csikókorában vásárolták meg a leendő igavonó állatokat. Ha megbíztak az egyénben, akkor a háznál is felkeresték csikóvásárlás végett az eladót. A gyakorlott paraszt, aki értett a lótartáshoz, korán felismerte a csikókban rejlő adottságokat. Megnézték a mamagasságukax., a lábak formáját, azok erős, jól kifejlett voltát. Már a vásárláskor tekintettel voltak arra, hogy később ezeket párba fogva hámolják. Ha valamelyik csikó tartás közben (avagy az igázás kezdetén) nem vált be, akkor azt gyorsan eladták és másikat vásároltak helyébe. Olyan is előfordult, hogy az eladónak vitték viszsza és még abban az esetben is visszaadták, ha bukott rajta a vevő gazda." A szarvasmarhákkal ellentétben a lovakat nem pásztoroltatták a legelőn, s az is érdekes vonás, hogy egyegy lovat vagy csikót kézen, vagy egymáshoz kötve sem legeltettek árokparton, gabonatarlón vag)

7 kukoricaföldön. Helyben tehát nem állítottak ménest, a lótartás teljes mértékben belterjes volt, az istállózó tartásmód dívott teljes mértékben, amihez viszont takarmány kellett télen, nyáron. Főként pedig szemestakarmány, amelyet a lótartó gazdák alföldi fuvarozóútjaik során szereztek be. A lovakat oly becsben tartották, hogy fuvarozásaik alatt a fűben gazdag vidékeken sem csapták ki őket legelni a gazdák.