Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI

A tejfeldolgozás másik fontos terméke a túró volt. Az aludttejet nagyobb edénybe összeöntözték és lassú tű­zön melegítették. A tej túróssá vált. A túrós levet hosszú vászonzacskókba öntötték, s felakasztva kicsorgatták be­lőle a savót. Ezt a mellékterméket is hasznosították ételek ízesítésekor, vagy sertések etetésére a moslékba öntve. A hutatelepüléseken a közlekedésben és a szállítás­ban nélkülözhetetlen volt a szarvasmarha. A lovas foga­tok gyorsaságával ugyan nem versenyezhettek, de rövid távon, különösen súlyos terhek szállításakor az e célra használt ökör sokkal hatékonyabbnak bizonyaik, mint a ló. A növendékállatokat a gazdák már tinóként, vagyis ivarta­lanul vásárolták. Olyan területekről szerezték be az ökör­fogatok utánpótlásaként is felfogható tinóborjakat, ahol megbízható volt tartásuk: erősek, igavonásra alkalmasak lehettek. A hortobágyi Hídi-vásárokat és a tiszacsegei or­szágos állatvásárokat keresték fel leggyakrabban. Járom Az igázott marhák fogatolásának legfontosabb esz­köze a járom. A tinókat először betanították. Egymáshoz kötözve járatták, ahogyan később majd vontatásra hasz­nálták őket. Az állatok így szokták egymást. Ezt követően

Next

/
Thumbnails
Contents