Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI

Az 1920-as, 1930-as évek bükki falusi turizmust reklámozó újságcikkei egyöntetűen hangsúlyozták, hogy a hutás falvakban a levegőt a frissen fejt tej illata járja át, és az idelátogatók olcsón ihatnak az egészséges italból. Való igaz, hog)

7 különösen Bükkszentkereszten a tej elsődleges vásárlói a villatulajdonosok és a házakban elszállásolt vendégek voltak. A gazdaasszonyok először nekik mérték ki a tejet. A többit Lillafüreden vagy a közeli nagyvárosban, Miskolcon értékesítették. Lillafüredre a szálló- és az üdülőtulajdonosok megrendelésére szállították a tejet. Miskolcra már csak feldolgozott formában, mert az jövedelmezőbb volt. A vaj készítése az általánosan ismert módon történt. A mintegy egy-másfél napig állni hagyott tejről a gazdaasszony egy kerek kanállal leszedte a tejfölt. Miután nagyobb mennyiség — mintegy 5—6 liter - összegyűlt, beleöntötte a köpülőbe. Ez a dongás szerkezetű, mozgatható szárral ellátott eszköz megegyezett a 20. század elejére kialakult általános formával. A vásárokon, főként Miskolcon és Diósgyőrben szerezték be a háztartások számára. A köpült vajat kinyomkodás után hideg vízbe tették csomóstól, majd kimosták belőle az írót. A tiszta vajat csomókba nyomkodták, s kanállal cifrázták ki. így árusították a piacokon. Gyakran kisütötték a vajat, mert így hosszabb ideig elállt, nem avasodott meg. A vaj készítés melléktermékét, az írót tört krumpli ízesítésére használták.