Veres László: A Bükk hegység hutatelepülései (Miskolc, 2003)

A MEGÉLHETÉS FORRÁSAI

számított a gyerekek körében. A vadkörtét — ha nag}' mennyiségben termett-, pálinkafőzésre is gyűjtötték.

30 A vadon termő gyümölcsök gyűjtésénél jóval nagyobb jelentősége volt az erdei bogyósoknak: a málnának (maliny), a szedernek (cernice) és a szamócának (jahody). Ezeket nyaranta és kora ősszel lehetett a legjobban szedni, amikor a vágások helyén a növények fényt kaptak és sűrűn befedték a hegyoldalakat. A leszedett gyümölcsöt az asszonyok kosarakban, zajda kendőbe kötött edényekben vitték piacra. Általában félkész vagy késztermékként értékesítették a somot (dricuky), a csipkét (sipky) és a bodzát. A somból lekvárt és szörpöt főztek, ha jó volt a termés, akkor pálinkát is. A csipkét nyersen, lecukrozva tették el, vagy szárítva. A somot és a csipkebogyót kemencében szárították és a téli estéken, legtöbbször tollfosztáskor (parackd) fogyasztották. Csipkéből bort, bodzából pálinkát is készítettek kis mennyiségben.

11 A hutatelepülések lakói nagyon jól ismerték a gyógynövényeket is. Gyógynövényként is hasznosították a csipkét, teát főzve belőle. Szamárköhögés gyógyítására alkalmazták a hársfa- és bodzateát. Étvágygerjesztőt készítettek a szamóca és a málna magjából, a szederlevél főzetét pedig vérszegénység ellen alkalmazták. A kakukkfű székrekedésre, a kamillatea pedig gyulladáscsökkentésre volt jó. Sokan ismerték az apróbojtorján, a pemetefű, a zsurló, a galagonya, az ezerjófű, az útifű és a cickafark különféle gyógyító hatásait. A virágoskertekben termesztett citromfüvet, a mentaféléket és a kankalint is gyógyításra használták. A gyógynövények legtöbbjét megszárítva, kis csomókba kötve árusították a diósgyőri és miskolci piacokon, míg30 Tóth A., 2001. 49. 31 Márkus M., 1984. 199.