Rémiás Tibor szerk.: Torna vármegye és társadalma 18-19. századi források tükrében (Bódvaszilas-Miskolc, 2002)

BÉL MÁTYÁS: Torna vármegye leírása (1730 körül)

próbára, sőt, ostromhoz való sáncokat is emelt. Ezt látván, Thököly katonái kirohantak a várból és a lengyelek őrszemeit, valamint a katonai munkásokat levágták, sőt, az ágyúkkal is vitézül hadakoztak. Nyolc nap telt már el, amidőn a király - akit részint a télbe hajló őszidő is kényszerített, részint pedig a Thököly-pártiaknak, akik a hegyek szorosait és az utakat köröskörül megszállva tartották, a gyakori és az övéinek a nem csekély veszteségével járó támadásai is nyugtalanították - elrendelte, hogy adjanak jelt a poggyászok felmálházására és hirdessék ki az elvonulást A Thököly-pártiak nem merészeltek a nyílt csatamezőn kiállni a királlyal. Ennélfogva hol szemből, hol hátulról, nem ritkán pedig oldalról kaptak bele alaposan a vonuló seregbe, amikor a király elhagyta a nyílt és sík helyeket. Azok, akik látták ama veszedelmet, azt mondják, hogy az alattomban való rajtaütések következtében annyian vesztek el a lengyelek hadseregéből, amennyit egy valódi ütközet sem igen kívánt volna. - Ezután Thököly a nagy Lipót fegyverei által kiveretvén az egész Magyarországból, a várat megfosztották a falaitól, nehogy újból fészke lehessen a pártütésekriek: nem is Szádvár ma már, hanem annak csupán a teteme, amelyet erdővel borítanak be a felnövekvő bozótok. Ezeket a dolgokat kellett elmondanunk Szádvárról. TI. szakasz Az Alsó járás falvai Előszó Miután ldfejtettük Szádvár várának történetét olyan pontossággal, amilyennel csak tudtuk, a falvak maradtak még hátra, hogy végigjárjuk őket; ezek fekvésüket tekintve szinte semmivel sem jobbak és nem is gazdagabbak azoknál, amelyeket a Felső járásban láttunk. De bárhogyan is legyen a dolog, mindegyiket le fogjuk írni, amiképpen ismeretesek lettek előttünk. 1. Becskeháza egy magyarok által lakott falu. Emelkedett dombon helyezkedik el, amelyet hegyek és erdők fognak körül. Mezeje ennélfogva dimbes-dombos, szűkös és a számos szikla miatt terméketlen is. Nem megvetendő bort terem azonban, s ha kellően kiforrva isszák, nem is rossz ízű. Gróf Gyulayt, valamint Madarász és Fekete nemes férfiakat szolgálja. 2. Barakony a hegyeknek ugyanazon tájékán, az előbbitől negyed mérföldnyire, dél felé fekszik. Mindenfelől különös szépségű erdők és tölgyes ligetek övezik. Földje ennek ellenére alkalmatos a vetésre és éppen nem hiányoznak a rétek sem. Amidőn a vármegye dolgai rendben voltak, magyarok lakták. Ezek a legutóbbi idők veszedelme által elűzetvén, a sokáig pusztán állott helységet gróf Gyulay - akinek örökös birtoka - népesítette be újra nemrégiben a ruténok egy telepének az ideköltöztetésével. 3. Lenke egy ingoványos völgyben fekszik több mint fél mérföld távolságra az előbbitől, északi irányban. Rossz fekvésének a következtében a szűkös voltát szenvedi mind a