Rémiás Tibor szerk.: Torna vármegye és társadalma 18-19. századi források tükrében (Bódvaszilas-Miskolc, 2002)

BÉL MÁTYÁS: Torna vármegye leírása (1730 körül)

gabonatermő szántóföldeknek, mind pedig a réteknek. A Lenkeyek nemzetségének amely míg virágzott, a hadi dicsőségről volt híres - adott nevet. Közülük legelsősorban a két György tűnt ki, M mindketten a szendrői vár igen vitéz parancsnokai, akiket azonban a törökök portyái kitöröltek az élők sorából. Amidőn ugyanis az ellenséges csapatok betöréseinek a visszaszorítására övéikkel együtt bátor lélekkel kivonultak az őrhelyükről, ahol állomásoztak, egy szerencsétlen összecsapás során életüket vesztették. Ezzel a kettős halállal enyészett el tehát a Lenkeyek neve e tájon. Egy kastélyt is építettek itt, a környék sajátosságához képest eléggé alkalmatosát, amelynek kapuján még rründig látható a címer, melyet viseltek. Ez egy férfiút ábrázol, aki jobbjában szablyát tart, amelyre egy török fej van ráhúzva, baljában pedig egy kalászcsomót - ez a kép kétségkívül azt a háborúban és békében való buzgalmat jelenti, amelyet a Mars és Ceres szövetségének ritka példájaként a Lenkey nemzetség mutatott. A kastélynak a dicsősége azonban már régtől fogva enyészetnek indult, jóllehet nem hiányoznak azok, akik a házasság jogcímén birtokolják azt. Ezek közé tartozik a Lossonczy, a Szatmári Király és a Fekete család. 4. Szentandrás az előbbivel dél felől szomszédos és annak a hegynek a lábainál épült, amelynek a neve Esztramos. A szádvári uradalomhoz tartozik, amelynek gazdálkodása itt gyümölcsöző. A lakosok szlávok, akik földműveléssel foglalkoznak. 5. Rakó a rákokról kapta a nevét, amelyekben gazdag a Potranik folyócska, mely mellett települt. A magyarok ugyanis így hívják azt az állatot, amelynek neve latinul „cancer". A fekvése egyébiránt nem teljesen alkalmatlan, mivel ama igen magas hegynek, az Esztramosnak a lábánál fekszik. Ennélfogva bővelkedik makkban és alkalmatosan táplálja is, hizlalja is a sertések kondáit. Zsázsát is terem, amely könnyen lehet, hogy az egész környéken itt a legdúsabb és a legnemesebb. Magyarokból, szlávokból és ruténokból álló vegyes lakossága van, akik közül némelyek ácsok és kerékgyártók. A Keglevich és Gyulay grófok uradalmához tartozik, de a helység valamely részét a Horváthok és a Magyarok is a saját jogcímükön magukénak követelik. 6. Nádas, vagy kicsinyített szóval Nádaska a Bódva folyó innenső partján, a hegyek tövében épült: fekvése minden tekintetben kellemes és a földművelésre is nagyon alkalmatos. Földesura, gróf Gyulay Ferenc ezért is kezdett el egy kastélyt építtetni a hegynek a meredélyes lejtőjén; ha majd ez teljesen elkészül, olyan kilátásnak fog örvendeni, amely a falunak csaknem az egész határán át a Bódváig nyílik. Valamennyi lakos magyar és ezek több birtokos között oszlanak meg. Gyulay mellett ugyanis a Pogány, a Csombor, a kerepeczi Virág és az Estványi család is formál valamilyen jogcímet a falura. Ezt Komjátitól ama Pasnyag mocsár választja el, amelynek partjai mentén miután nádas burjánzik, nevet is adott a falunak. Az „arundo" szó ugyanis a magyaroknál nádat jelent, s ebből keletkezett az „arundinetum'': a nádas szó. 7. Komjáti

(s) a Komjáthyak szülőföldje. Ez a falu a Bódva folyó innenső partját foglalja el és határát a nádasitól az a mocsár, amelyről szóltunk, a szilasitól pedig az a patak választja el, amelynek Vecsenpataka a neve. A mező, amely hozzája van mérve, a Bódva W Úgy halottuk, hogy mmdkettőjüknek levágták és Egerbe vitték a fejét. (s) Meg kell különböztetni az ugyanilyen nevű Nyitra vármegyei falutól, amelyről ott értekeztünk. Lásd ezen mû IV. kötetében a 401. lapon a VI. számot.