Rémiás Tibor szerk.: Torna vármegye és társadalma 18-19. századi források tükrében (Bódvaszilas-Miskolc, 2002)

BÉL MÁTYÁS: Torna vármegye leírása (1730 körül)

megvilágítja az előtte való időszakokat is. Közreadjuk ezt, hogy az olvasónak ne legyen szüksége a másutt való megkeresésével fáradni. A következőket mondja: „Egykoron gróf Thurzó György úr, egyébként az ország nádorispánja a közönséges törvény erejével kivévén a méltóságos fejedelemnek, Rákóczy Györgynek és a dologban érdekelt atyafi­ainak a kezéből Szádvár várát, néhai nagyságos hetesi Pethő László birtokába iktatta azt. Mivel pedig ezen fejedelem úr és fivére, gróf Rákóczy László azt állítják, hogy meg­felelő jogcímmel rendelkeznek arra nézve, ezért az ország Karai és Rendjei elhatározták, hogy a méltóságos nádorispán úr azt a pert, amely ezen vár ügyében folyik az előbb mondott fejedelem úr és fivére, gróf Rákóczy László az egyik részről, a másik részről pedig néhai hetesi Pethő László örökösei és utódai között, a mondott fejedelem úrnak és érdekelt fivérének a megkeresésére és kérelmére rendkívüli jogi eljárással vizsgálja felül, előzetes idézés útján azonban egy, az országgyűlés utáni, a jelen rendelkezés erejével kitűzendő határnapon, Őfelsége mindkét rendbéli tanácsosainak és a királyi tábla többi bírájának - akiket tudruillik maga mellé vehet - az összehívásával; továbbá hozzon ítéletet a perben és rendelje el a kellő végrehajtást is." (m) Ezt rendelték tehát el akkor: hogy milyen módon folyt le pedig a jogvita, azt az ilyesfajta eseményeknek az oly nagy homályában pontosan annyira tudjuk, rrűnt a legtudatlanabbak. - Előbb azonban, hogy ezek zajlottak, felütvén a fejét a lázadás mindenütt Magyarországon, Bocskai saját mar­talékává tette a várat. Ez közvetlenül Kassa elpártolása után történt. Egy rövid ideig ugyanis ostrom alatt tartották a Bocskai-pártiak a részint az éhség, részint pedig a go­nosz természetű betegségek miatt megfogyatkozott védősereget, majd kiűzték a várból; ámde azt csak alig egy hónapig birtokolták. W Miután ugyanis Bocskai Szendrő mellett jelentős csatát vesztett Bastával szemben és egészen Szerencsig visszavonult, az azon a vidéken lévő hegyi várak mindegyike, amit csak az ellenség elfoglalva tartott, visszatért a császár hűségére, olykor erővel való hódoltatás útján. Szádvárról Ortelius( 0) a követke­zőket mondja: „December elsején, amikor már Szendrőnél megverte Bocskait és a várat elfoglalta, Basta a sziléziai lovasoknak - akik egyenruhájuk fekete színéről kapták a nevüket - egy négyszáz férfiút számláló csapatát Szádvár körülzárására küldi. Ezek a vár feladását követelték kiküldött hírvivőik által; a várvédők azonban, hogy férfiaknak hazudják magukat, elsütvén ágyúikat - ami sok volt nekik -, reájuk támadtak. Ezek visszatérvén Bastához, jelentik, hogy mit végeztek. Ámde a Bocskai-pártiak elvesztvén bizalmukat az ügyben, vagy nem bízván övéik kicsiny számában, a következő napon elküldték hadi jelvényeiket Bastának és a hűségére adták magukat." Hogy ugyanilyen események történtek nyugtalanságokat szító Bethlen és Rákóczy alatt is, abban nem enged kételkedni bennünket az idő természete. Az utolsó, akit Szádvár a falai közé fo­gadott, Thököly volt. S a várnak ez az eleste annál is méltóbb az emlékezetre, mert III. Jánost, Lengyelország királyát tüzelte fel a megostromlására. Ő hadseregének egy rendkívül erős részével visszatérőben volt az esztergomi ütközetből, amelyet Bécsnek az ostrom alól való felszabadítását követően győzelmesen vívott meg a keresztények had­serege. Hogy tehát mintegy mellékesen valamely nevezetes gonosztettet megelőzzön, mielőtt visszatért Lengyelországba, itt időzvén, Szögliget mellett, a nyílt mezőn ­amelynek Nagyrét a neve<p) - ütött tábort, s a várat meg-megismétlődő rohamokkal tette < m ) Az 1647. évi CX. törvénycikk. («) így úr Parschitius a kéziratos munkájában. Istvánffy ama egész lázadás leírása során semmiféle emlí­tést sem tesz a várról. <°) Az első részben, a 383. lapon, (p) A rétet a szádvári vár uradalmához számítják.

Next

/
Thumbnails
Contents