Rémiás Tibor szerk.: Torna vármegye és társadalma 18-19. századi források tükrében (Bódvaszilas-Miskolc, 2002)

BÉL MÁTYÁS: Torna vármegye leírása (1730 körül)

paraszti életmóddal és később összeszedve a maradék kincset is, előbb szabad emberhez illő módon kezdett élni, majd derekasabb műveltségre tett szert, s végül a legnemesebbek társaságába is bekerült, sőt atyafiságot is szerzett velük. Az akkori idők romlatlanságának megfelelően senki nem akadt, aki kutatta volna, hogy honnét származik ez a váratlan gazdagság; ő pedig gondoskodni akarván nevéről és utódairól, nemcsak birtokokat vásárolt, hanem több új várat is felépített. Azt mondják, ezek közé tartozik Szádvár is, ez a megvédése érdekében építményekkel, falakkal és mindenféle védművel megerősített vár. II. § Nem időzünk tovább ennél a kis elbeszélésnél, hiszen alig találunk Magyarország-szerte olyan hegyi várat, amelyhez a képzelődésre hajlamos nép ne fűzött volna valamilyen mesés történetet. Én úgy gondolom, az szolgált ürügyül ezen elképzelés megszilárdulásához, hogy a múltban több évszázadon át a Bebekek ősi nemzetsége uralta ezeket a várakat és a környező vidéket. Nem történhetett tehát más, csak az, hogy vagy új várakat építettek az arra alkalmas helyeken, vagy a régieket védművekkel megerősítették, elsősorban azért, mert kincsekben és hűbéresekben egyaránt gyarapodtak és nem ritkán Magyarország legfőbb méltóságait is elnyerték. - A vár, amelyről beszélünk, meredek és szinte megközelíthetetlen helyen épült, s ennélfogva amilyen biztonságban van az ellenséges támadástól, éppen olyan szép kilátást nyújt elsősorban a hegyes-völgyes vidékre. Azt a hegyet ugyanis, amelyet dölyfösen elfoglal, más alacsonyabb, de eléggé távoli hegyek veszik körül. Miután tehát ezek a vár alatt láthatók, csodálatos látványt nyújtanak annak, aki letekint reájuk. Azok, akik még ép állapotában látták, úgy halottuk, azt kárhoztatták ebben az egész építményben, hogy a kastélyba szinte több faanyagot építettek bele, mint szilárd épületanyagot és így mivel a bedobott tüzes csóvától könnyen lángra kaphatott, a tűzveszélyessége miatt csak kevéssé volt alkalmatos az ostromok elviselésére. Az omladékok azonban, amelyek még fennállnak, elmondják, hogy a falak, amelyek övezték és a tornyok annál erősebb felépítésűek voltak. Fekvésének a meredek voltát abból ítélhetjük meg, hogy egy négyes fogattal is bajosan lehetett megközelíteni. Vagy teherhordó állatokkal, vagy könnyebb szekerekkel kellett tehát az élelmet behordani, a tűzhelyek ellátásához szükséges fát pedig gépezetekkel a magasba emelni. Vízben azonban nem szenvedett hiányt a vár, mivel a záporesőkből valót is szorgalmatosan tárolókba gyűjtötték, s volt egy kemény munkával kiásott kút is, olyan bővizű forrással, amelyről elhihetjük: sok ember számára elegendő volt. És jóllehet a vár meredek hegyen épült, mégsem hiányoztak innét valamely szegényes kis kertek. Függőkerteknek is nevezhetnénk ezeket: azért, mert a sziklák között lévő keskeny járatokban voltak telepítve. - A hely egyéb alkalmatossága legelsősorban a levegő egészséges voltában állott. Soha nem lehetett itt úgy időzni, hogy ne fújtak volna a szelek, az évszaknak megfelelően egyszer hevesebbek, másszor pedig szelídebbek: hogy ez mennyire hasznos a jó időjárás kialakításában, arra nem szükséges külön figyelmeztetni. S bizonnyal ezek a dolgok csábították a Bebekeket, hogy szívesen tartózkodjanak itt, sőt, hogy a kincseiket is benne őrizzék, mint valami Pergamonban.