Rémiás Tibor szerk.: Torna vármegye és társadalma 18-19. századi források tükrében (Bódvaszilas-Miskolc, 2002)

BÉL MÁTYÁS: Torna vármegye leírása (1730 körül)

A vármegyei igazgatás egyébként ugyanaz itt is, mint másutt. A főispánt munkájában ugyanis az alispán, a megyei számvevő, az ügyész és a két szolgabíró segíti, több mással együtt, akik eskü által vannak kötelezve arra, hogy tanácskozzanak a közügyekben és akiket éppen ezért esküdt ülnököknek szokás nevezni - ahogyan azt már gyakran elmondottuk. Ezek gyűléseiket Tornán, a terület fővárosában tartják, ahányszor csak a dolog megköveteli. A vármegye címere egy kitárt szárnyakkal lépő sólymot ábrázol talán azért, hogy a nemességnek az ellenség visszaverésében tanúsított fáradhatatlanságát és vitézségét jelképezze. Úgy tűnik ugyanis a számomra, hogy nem eléggé értik meg az ilyesfajta címerek természetét azok, akik arra gondolnak, hogy a tornai hegyek által nevelt, gyakori és kitűnő sólymok szolgáltak a jelkép ürügyéül, mivel a címerekben miiidig van valami rejtett igazság, amelyet kifejeznek. - Ugyanez a vármegye pecsétje is, amelyet zöld színű viaszba nyomnak, amikor a szükség úgy kívánja. VIII. § Bármennyire kicsiny is a vármegye, a valaha volt királyok bőkezűsége két uradalomra osztotta fel. Az egyik a tornai uradalom, amelyik míg teljes volt, meglehetősen sok faluból állott. Majd miután birtokosai megszaporodtak, már régóta kisebbé kezdett válni; jelenleg - amint azt lentebb részletesen elmondjuk - buzira gróf Keglevich József és Gábor birtokában van. A másik uradalom Szádvárhoz tartozik: ez - miután a Bebekek kihaltával gyakran gazdát cserélt - herceg Esterházy tulajdona lett örök jogon. Van még itt valamennyi birtoka a keresztszegi gróf Csákyaknak, a marosnémeti Gyulaiaknak és a csíJkszentiáráryi báró Andrássyaknak, valanúnt a nemeseknek is, akiket minden egyes helységnél fel fogunk sorolni.