Rémiás Tibor szerk.: Torna vármegye és társadalma 18-19. századi források tükrében (Bódvaszilas-Miskolc, 2002)
BÉL MÁTYÁS: Torna vármegye leírása (1730 körül)
vonatkoztatjuk mindazt, amit a magyar történetírók szavahihetőségére támaszkodván, Gömör vármegye leírásában emhtettünk. II. § S mindenképpen úgy gondoljuk, hogy ama homályos korszaktól fogva nem is hiányoztak innét a magyar lakosok, jóllehet a tatárok garázdálkodásai nem egy mészárlással csökkentették a számukat. IV. Bélának a Sajó folyó mellett történt csatavesztését követően igen nagy pusztítás érte a magyarokat - úgy hisszük, hogy ezt teljesen nyilvánvalóvá teszik ennek a rendkívül kegyetlen háborúnak a körülményei. Majd a törökök betörései következtek, amelyek azért is több kárt okoztak, mivel elég gyakran megismétlődtek. Napról-napra fogyatkoztak tehát a magyarok, s hacsak a hegyek közé menekülő népekkel kiegészülve nem növekedett volna lassanként a síkságon lakók száma, teljesen ki is pusztult volna innét ez a nemzet. A lakosoknak ez a bizony teljességgel szomorú gyarapodása őrizte meg valamiképpen a tornaiaknál a magyarokat, akik így nem kis dicsőséggel egészen a mi korunkig fennmaradtak. E viszontagságok miatt történt azonban, hogy az itteni magyar nyelvjárás nagyon eltér a műveltebb beszédmódoktól. Sokan a gömöri szomszédságnak tulajdonítják a kiejtés megromlását, mivel azok, akik a borsodiakkal határosok, jóval szebb beszédmóddal élnek. Ámde nincs szükség arra, hogy a szomszédokat okoljuk, amikor helyben is megtalálhatóak azok az okok, amelyeknek be kell tudnunk a nyelvben támadt romlásokat, akármicsodák is legyenek ezek. A köznép ugyanis lomha és majdhogynem ostoba természetű, ennélfogva amint más dolgok elvégzésében, éppen úgy beszédben is tunya és műveletlen. Ezért halljuk őket így beszélni: „ Aszmongyi az asszonyi, inkább a sárba tapogyi, hogy sem ide adgyi", ahelyett, amit a műveltebbek mondanának: „Azt mondja az asszony, inkább a sárba tapodja, hogy sem ideadja." A beszédnek ez parasztos volta azonban rendszerint csak a földművelőknél mutatkozik. Azok ugyanis, akik jobb helyen születtek, aligha alábbvalóak bármennyivel is a többi magyarnál akár beszédmódjuk, akár egész életvitelük tekintetében. III. § Szláv települések is vannak ebben a kicsiny vármegyében, s ezek sokkal népesebbek a magyar falvaknál. Azt azonban, hogy vajon betelepülteknek kell-e mondani őket, vagy pedig - ahogyan némelyek akarják - őslakosoknak, nem könnyű bizonyítani. Ez utóbbiak ugyanis arra a következtetésre jutottak, hogy vajon az itteni szlávok nem a metanaszta jazigoknak a leszármazottjai-e, mivel beszédmódjuk teljesen különbözik azokétól a szlávokétól, akik más vármegyékben laknak.< d > A beszédjük ugyanis szinte teljesen szarmata jellegű, s nem tudni, miért, de rossz hangzású, sziszegő. Hogy azonban annyi elmúlt évszázad alatt, a népek oly sok vándorlásának közepette és a háborúk halálos veszedelmeiben azon ősi népből bármiféle töredékek fennmaradhattak volna egészen a mi korunkig - ezt bizony nehéz elhinni. Könnyebb azt mondani, hogy miután a szlá( d > [A jegyzetet az író elmulasztotta ideírni.] 64
