Rémiás Tibor szerk.: Torna vármegye és társadalma 18-19. századi források tükrében (Bódvaszilas-Miskolc, 2002)

TANULMÁNYOK - Torna vármegye természeti képe a 18-19. században / Koleszár Krisztián

A Szalonnái-hegység keleti végén emelkedő, annak legészakibb tagját jelentő, a Bódva-völgyből látványosan kiemelkedő Esztramos nevét elsőként Bél Mátyás megyeleírásában (1730 körül) találjuk, majd Görög Demeter 1805-ös térképén már a bánya térképjelével együtt szerepel. Ferenczy János Szent-andrás vasbányáját említi 1809-ben kiadott Közönséges geographia-jában, majd az Osztromos hegyben működő vaskőbányáról Fényes Elek (1847) is említést tesz.

64 Az Esztramos vaskőbányájáról ír 1839-ben Édes János is: „Van a' megyében több helyen vas- és kőbánya; de legjelesb 's nagyobb bőségü anyaggal Esztromos (mons extremus) hegy' oldalában".

65 Válaszul Ruehietl Miklós megdorgálja Édes Jánost, amiért Ostromos helyett a latinos Esztromos alakot használja, tagadva ezzel, hogy római terület lett volna a vidék, majd az ostromhely mellett foglal állást: „Mit szinte a' mult 1838. évben a' bányászok által kiásatott emberkoponyák 's csontok világosan tanusithatnak."

66 Itt valószínűleg egykori, beomlott vasérctárók (esetleg barlangüreg) kibontását, fölfedezését említi. Az Esztramos leírását Bellus Mihály jegyző (Bódva)Rákónál és (Torna)Szentandrásnál is elvégzi 1864-ben. Megtudjuk, hogy vaskőbányája van, és mindkét helyütt kiemeli: a hegy meredek (tótul „sztrmi"), ami nevét is adhatta,

67 illetve ha Ostromos néven emlegetjük, akkor kielégítő magyarázatot talál abban, hogy „több üregeiben, ember és állatok csontvázai nagyobb mennyiségben találtatván, sőt hajdani fegyver is, ez okból tehát hadakozási helynek tünnikfel, vagy is ostromhely".

68 Mindebből számunkra az érdekes, hogy elsőként említ üregeket, minden bizonnyal barlangokat a hegyről.

69 A tornai-dombság északi peremén elterülő Zsarnónál - Fényes Elek (1837,1847) jóvoltából - bányákat ismerünk ott „porczellánpld, 'spkete márvány van".

70 Pesty Frigyes kérdőívére adott válaszában, 1864-ben Vécsey Péter jegyző is megjelöli (Torna)Barakony és Becskeháza tájbeosztását, azokat a Cserehát részeként írja le.

71 Magyarázatában azt emeli ki mindkét falunál, hogy azok erdők között fekszenek. Valóban a Cserehát nevének jelentését (javarészt elpusztult) cseres-tölgyeseitől származtatjuk. Azonban az „igazi" Cserehát kétségkívül a Rakaca-pataktól délre fekvő, a Bódva-Sajó és a Hernád közé ékelődő, szelíd lejtőkkel jellemezhető dombság. Mivel a Gömör-Tornai-karszt és a Cserehát határvidékéről van szó, ezért teljesen észszerű a jegyző - bizonyára hagyományon alapuló - besorolása. Mindazonáltal földtani-földrajzi szempontból mi azt a Gömör-Tornai-karszt délkeleti peremének, a Tornai-dombság részének tartjuk. 64 Dénes Gy. 1997. 27. p. 65 Édes J. 1839.76. p. 66 Ruehietl Miklós: Egykét észrevétel Édes Jánosnak „Utazás a' Magyarhon' szebb vidékein" czimü czikkelyére. In Társalkodó, 1839. 28. sz. 111. p. 67 Pesty F. 1864. Rákó, Szent András. 68 Pesty F. 1864. Rákó. 69 Az Esztramos etimológiájáról lásd még Dénes Gy.: Az Esztramos-hegy nevének kérdéséhez. In Karszt és Barlang, (1974) 1. sz. 17-20. p.; Uó: Adalék az Esztramos nevének kérdéséhez. In Karszt és Barlang, (1980) 1. sz. 22. p.; Uő: Az Esztramos-hegy és környéke középkori történeti földrajza. In Szakáll Sándor - Papp Gábor (szerk.): Az Esztramos-hegy ásványai. Miskolc, 1997, Herman Ottó Múzeum, 15-30. p. 70 Fényes E. 1837.338. p.; Uő 1847. 279. p. 71 Pesty F. 1864. Barakony, Becskeháza.