Rémiás Tibor szerk.: Torna vármegye és társadalma 18-19. századi források tükrében (Bódvaszilas-Miskolc, 2002)

TANULMÁNYOK - Torna vármegye természeti képe a 18-19. században / Koleszár Krisztián

Hunfalvy Jane« mar külön-külön beszél a szurdokról és a barlangról 1860-ban és 1863ban megjelent köteteiberL

57 1860-ban így: „[a völgy] éjszakról délnek csap s a nyugatról keletre nyúló tágas tornai völgybe nyílik A Szár patak kigyódzik el rajta. Lombos erdők, különösen agg bükkfák, s hol rováfkos és csipkés, hol nyúlánk és tűálakú kopasz kőszirtek óvedzik. Itt ott a regényes völgy sziklafalai és oszlopai összeszorulva szűk szorosókat képeznek, másutt meg széttágulnak s derűit alakot öltenek A szádellői völgy növény- és állattani tekintetben is nevezetes. A helységtől éjszakra, csekély távolságra a Felső hegy déli lejtőjén terjedelmes barlang van, mellyben, úgy mondják, IV Béla a Sajónál történt veszedelme után menedéket találó, s melly különösen arról is nevezetes, hogy benne ösállati csontok vannak." 1864-ben a Vasárnapi Újságban Korponay János („II." álnéven) népszerűsítette a völgyet

58 A cikk elsősorban a vidék mondai hagyományait ismerteti, emellett tíz metszetet kapunk Greguss Jánostól. Utolsóként a Vízavat melletti édesvízimészlő-bánya, vagy ahogyan errefelé hívják, darázskőbánya képét Szádelő esetében a Pesty Frigyes-féle helynévgyűjtéssel nem kapunk új adatot Münster Tivadar (al)szo!gabíró szűkszavú és gyér helynévgyűjtése a Szádelői-völggyel kapcsolatban csak a Szár-patakot és a Cukorsüveget ismeri.

59 Utóbbi inkább arról tanúskodik, hogy nem nagyon igyekezett kikérdezni a helybélieket, ha így lett volna, jelezné, hogy a szádelőiek ezt a sziklatornyot leginkább Túrókő néven ismerik.

60 Galyaság Szalonnái-hegység Tornai-dombság A Gömör-Tornai-karszt délnyugati részén a Galyaság emelkedik, melyet északról a Jósvavölgy, keletről a Bódva-völgy, dél felől a Rét-patak völgye keretez, nyugatról Aggtelek és Jósvafő határáig terjed. A karszt déli szegélye nyugaton a Rudabányai-hegységtől indul, melytől a Bódva folyó szakítja el keleti irányú folytatását, a Szalonnái-hegységet (Szalonnáikarsztot). A Szalonnái-hegység legészakibb tagja az Esztramos, tőle keletre a Tornaidombság jelenti a karszt délkeleti szegélyét Pesty Frigyes helynévgyújtésében galyasági településként jelzi beküldője Égerszögöt, Teresztenyét, Szőlősardót (Torna)Kápolnát és Varbócot.

61 Ezt a forrást tekinthetjük a Galyaság, mint táj első említésének. E települések esetében sajnos szűkszavú a helynévgyűjtés, az azonban a földrajz szemszögből nézve is kitetszik, hogy a falvak határában meglehetősen kiterjedt és jó bortermő lejtők találhatók. Rövid utalást találunk a V árbocnál (valójában Lászipuszta határában) fölfedezett kőszéntelepecskére, „melly azomban még nem érett 's nem is ásatik".

62 Talán a Szalonnái-hegységben, a Szarukő-tető déli részén mélyülő, a Szár-hegyi-víznyelőbarlangot rejtő töbörről ír 1864-ben Pédery István Dobódélnél: „az útőb jegyzet, feneketlen nevű nagy vizes töbör, az múlt 1863 év efojó évben is kiszáradván vizétől kifogyvatik, mit ember soha nem emlékezik."

63 57 Hunfalvy J. 1860.202. p.; Uő 1863. 287,290,297. p. 58 U. [Korponay Jánosi: A szádelői völgy. In Vasárnapi Újság, 11. évf. (1864) 301; 312; 313; 320-321; 332-333. p. 59 Pesty F. 1864. Szádellő. 60 Magyar Zoltán: Torna megyei népmondák. Budapest, 2001, Osiris Kiadó, 263-265. p. 61 Pesty F. 1864. Égerszög, Kápolna, Szöllős Ardó, Teresztene, Varbocz. Hivatkozik rá Dénes Gy.: A Torna megyei Galyaság középkori történeti földrajza. In Frisnyák S. (szerk.): A Felvidék történeti földrajza. Nyíregyháza, 1999, Tanítóképző Főiskola Földrajz Tanszék, 273. p. 62 Pesty F. 1864. Varbocz. 63 Pesty F. 1864. Dobódél.