Rémiás Tibor szerk.: Torna vármegye és társadalma 18-19. századi források tükrében (Bódvaszilas-Miskolc, 2002)

TANULMÁNYOK - Torna vármegye természeti képe a 18-19. században / Koleszár Krisztián

A Szmcei-feimsíkhoz kapcsolódó harmadik természeti „tünemény'', amely ismertségét szintén Bél megyeleírásának köszönheti, a jósvafői Lófej-forrás. A Bél Mátyás „köpönyegéből" előbúvó későbbi statisztikusok és földrajzosok munkáikban hasonlóképpen a Szilicei-jégbarlang leíráshoz, minden kritika nélkül veszik át a forrásismertetés lényegét. Eszerint déltájban a forrás vize fölbuzogva tör elő és mintegy órán keresztül szakadatlanul buzog, míg végre lecsendesedik. Mindezek után Bél - messze megelőzve saját korát - meglepő lehetséges magyarázattal áll elő: a Lófej-forrás működését a tengeri árapály-jelenséggel hozza összefüggésbe. (A szövegkörnyezet szerint mindezt mások sugallják: „mondanak valamit azok" - írja.) A Lófej-forrás rövid említést kap még a Compendiumban (1777), Karl Gottlieb Windischnél (1780), Vályi Andrásnál (1799), Fejér Györgynél (1817), Magda Pálnál (1819), aki már - tévesen - a Jósva-patak forrását látja benne. Magda leírásában szerepel a mésztufa (édesvízi mészkő) képződésének leírása is: „az Agteleki barlangból jövő, sok mész részetskékkel megterheltt, a' rákokat is kôhéjjal beterítő folyó".

30 Ezt ismétli meg Fényes Elek köteteiben (1837,1847).« Tompa Mihály Lófő című „népregéje" is elősegítette a forrás népszerűsítését. A megátkozott és barlangjába zárt, vízivó lófejű szörnyeteg történetének záró soraiban Tompa a forrás természetét énekli meg: „A hegynek oldalán ott a nyilas / A mely máig lófő nevet visel. / S déltájban megzudúl mindennap a / Víz rejtekéből s zúgva hull alá, / És csendesen van ismét más napig./Belőle, mint a monda szól, / A sárkány fújja a vizet."

31 Hunfalvy János 1860-ban megjelent kötetében, átvéve a Szilicei-jégbarlang kapcsán említett 1858-as Vasárnapi Újság-cikk szövegét, ír a forrásról.

33 Pesty Frigyesnél, Szilice helynévleírásában találunk még rövid ismertetést a Lófej-forrás működéséről, azonban ebből már érződik az hodalmi források ismerete.

34 Az egyik töbörsor „működésének" talán legszebb megfigyelését, földrajzi leírását olvashatjuk a Pesty-féle helynévgyűjtés anyagában, Szűkénél: „Nevezetes továbbá ezen határban az úgynevezett »Pap verem« melly ezen község határának úgy szólva, legmagassabbik részin mind a mellett is egy kis völgyben van 's három tölcsér alakú lássebb mélséget képez, záporok esetin 's hó menettikor a határnak nagyobb részéből a vizek idefolynak ösze, 's az első töbört érvén, még ez is vizet képes magába foglalni, fogadja azontúl a második, azontúl a harmadikat éri, mellyen tul a víz a völgy elzárkozottsága miatt nem halladhat, 's ezen töbrökböl a víz aföldalá úgy elvész, hogy a legnagyobb esőzések után is a töbrök szárazon álnak, a lakosság nem emlékszik oly zápor vagy hóvízre mellyet élnem bírna nyelni." Szintén Szilice határában olvashatunk egy töbör víznyelőjének megnyílásáról, s ezzel a töbörtó megszűnéséről: „Ezen határban ember emlékezetit meg halladó idő olta létezett egy kétholdnyi területet magában foglaló »Tó« (:állóoíz:) mellyből a víz soha ki nem apadt, legközelibb azonban ezelőtt hat évvel a víz egyszerre eltűnt, 's üreget hagyott maga után, az olta szárazon áll. "

35 30 Compendium... 1777.232-233. p.; Windisch, K. G. 1780.100. p.; Vályi A. 1799. 514. p.; Fejér Gy. - Hübner, J. 1817,199. p.; Magda P. 1819.389. p. 31 Fényes E. 1837. III. 336,347. p.; UŐ1847. H. 278. p. 32 Tompa Mihály összes költeményei. Teljes kiadás. 4. köt. Népregék. Budapest, 1870, Mehner Vilmos, 142. p. 33 Hunfalvy J. 1860.203. p.; Sz. Gy. 1858. 304. p. 34 Pesty F. 1864. Szilicze. 35 Pesty F. 1864. Szilicze.