Rémiás Tibor szerk.: Torna vármegye és társadalma 18-19. századi források tükrében (Bódvaszilas-Miskolc, 2002)

TANULMÁNYOK - Torna vármegye természeti képe a 18-19. században / Koleszár Krisztián

nyos menetben végzi a cikk szerzője, majd sejtetve a karszt szúk járatrendszerét közöl egy - az aggtelekihez hasonlatos - „kacsamesét": itt egy vén kutyát dobtak a barlang mélyére, „azonban a kutya egy hét múlva haza sompolygott, de a szőr mind le volt róla dörzsölődve, ugy beszélik, hogy a Lednicztől délfelé 1/4 órányira levő úgynevezett »veres kőlyuk«-on bujt ki."

23 Hunfalvy János földrajztudós 1860-ban a forrás megadása nélkül (egyébként az előbbi „népszerűsítő" cikkből dolgozva), majd 1863-ban Bél Mátyást, Robert Townsont és Francois-Sulpice Beudant-t említve ír a barlangról.

24 Ekkortájt születnek meg az első, kimondottál barlangkutatással foglalkozó dolgozatok is: 1859-ben Kubinyi Ferenc, 1883ban Szterényi Hugó, 1887-ben Siegmeth Károly, 1893-ban Terlanday Emil János tollából.

25 A jégbarlang nem Idmondottan látványosságként való hasznosításáról tanúskodnak a szilicei jegyző sorai Pesty Frigyes 1864-es helységnévtárában: „a szomszédos borzovai határnál van, úgyszólván Európa szerte ismeretes, nyári hévben nagytömegben található jéggel ellátott Lednicze (.Sziliczei jég:) barlang, ezen nevezetessége miatt a nyári időszakban folytonossan látogattatik, a jeget nyári időben ünnepélyes alkalmakra távolabb vidékre is szólítják, ürege mentül beljebb hatol az ember a fagyponttul azon helyig, meddig az ember veszély nélkül halladhat az ösvény szélére pontonkint hidegebb fokú, imit jeles tünemény az, hogy amikor a látogató az üreg azon részire jut, hol a hideget már állig áthatja, maga előtt mint egy 20 lépésnyire az üreg szélén álló embert a hőségtől a legkönyebb nyári öltönyben is izzadva látja, ujjabb időben 1863^ ezen barlangban serfőzdét alakított egy válalkozó serfőző, ki a barlang torka előtt, bár több kissebb sziliczi modorú házat épített, de ezáltal a barlang légfokozatát semmikén sem változtatta, sőtt jelenleg még látogatottabb mint azelőtt volt, miután a barlangot látogatók ott hajlékot 'sjó sert élvezhetnek."

26 Tehát a föntiek és két későbbi, 1866-os Vasárnapi Újság-cikk

27 szerint a barlang szájához egy élelmes helyi vállalkozó serfőzdét épített, kihasználva a nagy vendégforgalmat. A cikkíró a jégbarlang pusztulásán kesereg, hiszen sörház, sörpince lett a barlangból, környékén szétszórt maláta és árpa, „disznósereg". Ráadásul a bérlő úr cselédjei „le szerették lövöldözni a jégcsapokat". A barlangban árpaőrlő, serfőző katlan, árpacsíráztató, kádak és 20-30 sereshordó áll, benn terjeng a füst, ráadásul a ser is rossz: néhány nap alatt megposhad. Sőt, még a szilicei mészáros is itt tarja a húst. Ennyi panasz után Benkő Gáspár válaszcikkben nyugtatja meg az olvasókat: a barlang ilyesformán való kihasználása nem pusztítja el a barlangot és képződményeit. Az 1858-ban megjelent jégbarlangot ismertető cikkben olvassuk még: „ Van a sziliczei határban egy szép regényes helyecske, mintegy fél holdnyi nagyságú, a neve Horpata, ennek kerekformáju gyepes és sik területét magas, meredek-kősziklák foglalják körül ugy, hogy csak két igen szűk és meredek ösvényen lehet belejutni."

28 Ezt idézi Hunfalvy János 1860-ban.

29 23 Sz. Gy.: Lednicze, a sziliczei barlang. In Vasárnapi Újság, 5. évf. (1858. jún. 27.) 26. sz. 304. p. 24 Hunfalvy J.: Magyarország és Erdély eredeti képekben. Darmstadt, 1860, Lange Gusztáv György, 203. p.; Uő 1863. 290-292. p. 25 Gaál L. 2002.41. p. 26 Pesty Frigyes: Torna megye helységnévtára. Szilicze. 1864. OSzK Kézirattár. Fol. Hung. 1114. 27 P. M.: A sziliczei híres barlang is elpusztult! In Vasárnapi Újság, 13, évf. (1866. máj. 27.) 21. sz. 255. p.; Benkő Gáspár: Felvilágosítás a sziliczei jégbarlang felől. In Vasárnapi Újság, 13. évf. (1866. jún. 17.) 24. sz.291.p. 28 Sz. Gy. 1858. 304. p. 29 Hunfalvy J. 1860. 203-204. p.