Rémiás Tibor szerk.: Torna vármegye és társadalma 18-19. századi források tükrében (Bódvaszilas-Miskolc, 2002)

TANULMÁNYOK - Torna vármegye természeti képe a 18-19. században / Koleszár Krisztián

Mindeközben 1723-ban napvilágot látott Bél Mátyás Prodromusában a jégbarlang első nyomatatott említése, jelezve, hogy ifjabb Buchholtz György barlangfelmérését a Notitia-ban közölni fogja.

7 Mint tudjuk, Torna megye leírása végleg kéziratban maradt. A kézirat közli a szakadéktöbörben északra nyíló jégbarlang szájának méreteit: magasságát 18, szélességét 9 ölben adva meg. A barlang hossza eszerint 50, belső szélessége 20 öl. A jég a barlang boltozatából csöpögő vízből képződik, a barlang mennyezetén jégcsapokat, talaján jéglefolyást alkotva, melyen csak bemetszett lépcsőfokon lehet biztonságosan haladni. A barlang jegét megolvasztva a helyiek ivásra használják. Az évszakok váltakozásával a barlang hőmérséklete is változik: télen levegője langyos, nyáron a barlangban jég van és nyár közepéig egyre hízik a jég. A téli meleg állatokat csal a barlangba; legyek és szúnyogok rajai, denevérek, nyulak és rókák költöznek belé. A kézirat függelékeként e kötetben közölt leírás ifjabb Buchholtz György eredeti megállapításait idézi. („Jónak láttam a következő módon ide csatolni ezen barlang valósághoz hű leírását, amely az apámuram számára írásban megküldött alábbi kérdőpontok szerint készült." - árulkodnak Szilice leírásánál a kézirat sorai. Tóth Péter fordítása.) Talán Bél Mátyás ösztönzésére készülhetett Mikovinyi Sámuel Torna megyét ábrázoló térképlapja, melyen „Szelitze" jégbarlangja is ábrázolásra került, rövid jellemzéssel.

8 Ifjabb Buchholtz György 1719-ben kelt levelében, a Lednicének nevezett barlanggal kapcsolatban van egy fontos megjegyzés, amely a nyomdakész kéziratba nem került be; nevezetesen, hogy a barlang alján csobogó patak vize Gömör megyében, a gombaszögi malom közelében jut ki a felszínre.

9 Ennek igazolására több mint 200 évet kellett várni.

10 A fentiek alapján Bél Mátyás bizonyára sohasem járt a Szilicei-jégbarlangban, annak leírását ifjabb Buchholtz Györgytől merítette. Nem úgy az angol utazó, Robert Townson, aki a Baradla meglátogatása után 1793. július 14-én érkezett Szilicére, majd másnap reggel látogatott el a jégbarlanghoz. Ismerte Bél barlangismertetését, hiszen hivatkozik rá és hasonló szempontok szerint ír a barlangról. Szélességét 100, hosszúságát 150, észak felé néző szájának magasságát 20-30 lábra becsülte. A víz, a jég és a levegő hőmérsékletét egyaránt 0 Reaumur-foknak mérte. Ottjártakor, a júliusi forróságban csöpögtek a jégcsapok, az aljzat pedig olvadt volt, ebből Bél Mátyással ellenkező megállapításra jutott. Szerinte a Lednice jege télen keletkezik, s ami megmarad, az nyáron olvad el. Leírásához a barlang szájáról metszetet is készített, ez könyvében meg is jelent.

11 A későbbi megyeismertetések, lexikonszócikkek rnmd-mind magukon viselik a Bélkorpusz megállapításainak jellemző fordulatait. így a Bél Mátyás halála után, 1777-ben megjelent Compendium szerzője is abból dolgozik,

12 valamint több mint két oldalt szentel a Szilicei-jégbarlang leírásának Karl Gottlieb Windisch a királyi Magyarországról írt, 7 Dénes Gy. 1994. 45-46. p. 8 Mappa Comitatus Tornensis. Rajzolta Mikovinyi Sámuel, 1740 körül, OSzK Térképtár 2305. 9 Dénes Gy. 1994.48. p. 10 Gaál Lajos: Gömör természeti öröksége 7. A szilice-gombaszögi barlangrendszer. In Gömörország, 3. évf. (2002 tavasz) 1. sz. 40. p. 11 Hadobás S.: Robert Townson könyvének barlangtani vonatkozásai. Spéléologie aspects of Robert Townson's work In Rózsa Péter (szerk.): Robert Townson magyarországi utazásai. Robert Townson's travels in Hungary. Debrecen, 1999, Kossuth Egyetemi Kiadó, 165-166. p. 12 Compendium Hungáriáé geographicum Posonii et Cassoviae, 1777, Joannis Michaelis Landerer, 231. p.