Rémiás Tibor szerk.: Torna vármegye és társadalma 18-19. századi források tükrében (Bódvaszilas-Miskolc, 2002)

BÉL MÁTYÁS: Torna vármegye leírása (1730 körül)

Szögliget helység Szádvár várától déli irányba és kicsiny távolságra fekszik, egy völgyben, amelyet a déli rész kivételével minden oldalról magasra emelkedő hegyek vesznek körül. Közepes nagyságú határa van, amely hegyes-völgyes, kősziklás és kavicsos, dombok és völgyek váltogatván egymást rajta. Vannak hírneves, mindenfelé a hegyoldalakra telepített szőlői, vannak igen bőven termő almáskertjei és szilvásai, valamint forrásvizei és patakjai is, amelyek halk csobogással folydogálnak a Bódva folyóba. A falu közepén lévő forrás pedig éppen azért méltóbb a figyelemre a többinél, mivel nagyon sokat használ a beteg testnek, ha megmossák benne. Az is emlékezetes dolog, hogy Lengyelország dicsőséges emlékezetű néhai királya, a legfelségesebb János király visszatérőben a bécsi ostromból, hadseregének nagyobb részével csaknem nyolc napon keresztül ezen helységnek a közönségesen Nagyrétnek nevezett uradalmi rétjén táborozott, s be akarta venni az akkor még a Thököly-hívek kezében lévő Szádvár várát. Hiábavaló volt azonban az igyekezete: a Thököly katonái által őrzött, szűk és szoros odavezető utak, valamint a mindenfelől magasodó hegyek miatt ugyanis az ostromlókat feltartóztatták, s miután közülük sokan elestek, kénytelenek voltak visszavonulni. - A lakosok magyarok, leányegyházuk a szilasi anyaegyházhoz tartozik. Ezen helységet a felséges herceg Esterházy ház, valamint a görgői Bartók és a Radosztics család birtokolja. Szín helység déli irányba, jobb felé kanyarodva egy, a Jósva vize nevezetű patak folyása mellett lévő völgyben fekszik, s minden oldalról felmagasodó hegyek veszik körül. Ezen helységnek teljes határa bővelkedik dombokban és völgyekben. Vannak szemet gyönyörködtető szőlői a napkelet és dél felé néző hegyeken, s ezeket lent, a hegyek lábánál különféle gyümölcsöskertek és szilvások határolják. A helység lakosai helvét hitvallást követő magyarok, akik saját vallásukon lévő lelkészt is tartanak. Ezt a falut őfelsége királyi kincstára birtokolja, valamint a méltóságos Esterházy hercegi ház és a méltóságos marosnémeti gróf Gyulay Ferenc ezredes úr, továbbá a görgői Bartók, a Horváth, a Váczy, a Ratkói, a Pogonyi, a Jóna, a Csombor, az Izsó, a Szalóczy, a Várady, az Oláh, a Fügedy és a Botos család. Petri helység ugyanabban a völgyben fekszik és szomszédos az előbb mondott helységgel. Minden oldalról meredek hegyormok zárják körül, s a Jolsva folyó mossa, amely egy malomnak a haszonvételét is nyújtja a számára. A határa nagyon szűkös és a talaja terméketlen. Vannak a hegyeken szőlői, amelyek tölgyes erdőkkel szomszédosak; szántóföldjei kicsinyek, kaszálórétje kevés. Lakosai helvét hitvallást követő magyarok, akiknek van saját hitüket valló lelkészük. Ezt a helységet a Bárczy család, valamint őfelsége királyi Idncstára birtokolja. Jósvafő helység az előbb nevezett falutól félmérföldnyi távolságra, egy árnyékos, kősziklás és erdővel borított völgynek a végén, vagyis a sarkában fekszik. A helységet a közepén a Jósva folyócska* szeli ketté; ez természeténél fogva téli időben is meleg vizű és így alkalmat adott arra, hogy a faluban három malmot építsenek reá. A folyócska bőveUxedik rákokban és kisebb halakban. A helység határa szűk, hegyes-völgyes, sziklás és erdős, s vannak itt szőlők is, amelyek szomszédosak a hegyekkel. A lakosok helvét hitvallást követő magyarok, akik saját vallásukon lévő lelkészt is tartanak. A helység birtokosai: méltóságos és nagyságos gróf Gyulay Ferenc ezredes, őfelsége királyi kincsA margón ugyanezen kéz írásával: Fluvius calidus (meleg vizű folyó). 104