Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

SZÜLŐFÖLDÖN HONTALANUL

Szlováknak lenni vagy elmenni A mi falunkból kiszökött a nyugalom. Az embereket a nyugtalanság és a félelem szállta meg. Utcán, kocsmában meg otthon egyébről sem esett szó, csak hogy mi lesz velünk. 1946 tavaszán már mindenki megismert egy szót: reszlovakizálni. Rettegett tőle és meggyülölte. Micsoda sötét lelkületű, nem anya szülte ember találta ki ezt a lélektiprást! Add el a lelkedet, a becsületedet! Mondd, hogy nem az vagy, akinek születtél! Mondd, hogy nem magyar anya szült! Tagadd meg apádat, anyádat és minden ősödet a sírban! Mondd, hogy nem vagy magyar, hanem szlovák! Ezt jelenti nekünk ez az ördögadta szó: reszlovakizálni. Mert ha nem mondom, akkor el kell mennem a szülőföldemről. A falumból, ahol minden talpalatnyi földet, amim van, egy életen át szerezgettem. Fillérenként rakosgattam össze a pénzt. Fuvaroztam, fazékkal jártam az országot. A fazekaskészítményeket, csuprokat, rátókat, mindenféle fazekakat árultam Borsod, Zemplén, Hajdú, Bihar, Szabolcs, Szatmár és Bereg megye falvaiban. Sokszor hetekig távol voltam a családomtól. Azután vettem egy kis erdőt. Egy részét kiirtottam, hogy szántóföldem legyen. Embertelenül nehéz munkával szedtem ki a földből az évszázados fatönköket. így lett három hold földem. Búza, krumpli, kukorica, a családomnak kenyér az asztalra. Most pedig hagyjak itt mindent, mert magyar vagyok. A temetőben az apám sírját, a falu végén a keresztet, amit én állítottam, a falu szélén a házamat, amit édesapámmal ketten építettünk. Kősziklákat törtünk. Abból lett a ház, az ól, a csűr. Agyagot hordtam a tornaijai téglagyárba, hogy abból cserepet csináljanak. A legboldogabb ember voltam a világon, amikor már állt a fal, kitűztük rá a zöld ágat, csak úgy lobogtak a szép színes pántlikák a szélben! Két dolog szent nekem, a szülőföldem és az, hogy magyar vagyok. Ha a házamat, a földemet, a szülőföldemet akarom, akkor nem lehetek magyar, ha magyar maradok, akkor nem lehet tovább itt házam, földem, falum, sírhelyem. Melyiket válasszam? A lélek kálváriája ez, az összes gyötrelmes stációjával. A háború is nagy dolog volt rajtunk. Akkor az életünkért imádkoztunk a jó Istenhez. Meghagyta nekünk. De talán a halál is jobb lett volna, Mert most élő halottak vagyunk. Lucifer a pokol kapuja felé terelget bennünket. És viszályt szít a gyehenna tüzére ítéltek között is. A mi falunk Luciferé Blaskó volt meg a családja. Alattomosan agitáltak. Megbolygatták a falucskánk lakosságát. Álszent módon mondogatták, hogy ők jót akarnak minden magyarnak. Nem olyan nagy dolog az, ha reszlovakizálunk. Csak annyit kell mondani, hogy én nem vagyok magyar. Mi ezt megtenni? És akkor minden rendben van! Hogy elérjék a céljukat, kilőtték a békétlenség nyilait. Egymás ellen haragítani a falu népét! Egymás iránt gyanakvóvá tenni az embereket, akkor az egység megbomlik, s azután behódol a nép. Blaskóék engem céloztak meg először. Rólam mindenki tudta, nem is rejtettem véka alá, hogy a magyarságomat nem tagadom meg. Tiszteltek, becsültek a faluban. Engem kell álnokká tenni, hogy ledőljön a példakép és meginogjon az emberek hite irántam. Akkor már könnyebben lehet velük boldogulni. A sátán fajzatai jól számítottak. Elhitették a néppel, hogy én már aláírtam a papírt. Reszlovakizáltam. Titokban csináltam, hogy ne tudja meg senki. Én maradni akarok, a többiek pedig csak hadd menjenek. Aztán már nemcsak rólam sugdosták ezt. Hát nem volt nekünk elég bajunk? Gyűlölnek éppen elegen, hogy magyarok vagyunk és mi saját magunknak is ellenségei leszünk. Mi mindent tud csinálni az ármány a tudatlan néppel! Mert, Istenem, milyen tájékozatlan volt a mi falunk népe. Tőlem várták, hogy mit mondok. Én sokfelé jártam, újságot olvastam, igyekeztem mindent megtudni, hogy mi várható, hogyan intézkednek a magyarok sorsa felől. Akkor már Benes Kassán elmondta a programját az új Csehszlovák Köztársaságról. Bizonyos lett, hogy a magyarokat ki akarják ebrudalni a köztársaságból. De micsoda köztársaság az, ahol egy népnek semmi joga nincs, ahol elűzéssel fenyegetnek teljesen ártatlan embereket, nőket és gyermekeket? Ki csinálta és kinek ezt a republikát? Nekünk Némethy Géza tanító úr azt tanította az iskolában, hogy a legszebb államforma a köztársaság, mert minden ember szabad és egyenlő. Ez itt még nem az a köztársaság.