Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPI TÁPLÁLKOZÁS HÁROM GÖMÖRI VÖLGYBEN

mennyiségű termés részére szalmabödönöket készítettek, ilyenben tartották a baromfi szemes takarmányát. A mák- és diótörőnek szintén a komorában volt a helye, a törökét a századforduló előtt cseresznyefából faragták ki. A legtöbb helyen a kamarában állt a szuszék. Itt tárolták a polcokon a kenyeret, kalácsot, gyümölcsöt, sült tököt és a főtt ételeket, például a görhőt, a susinkát. A komora ajtaja a pitarból nyílott befelé. Sok helyen ez volt a fiatal pár alvóhelye, Csak szigorú tél idején szorult be a pár a fűtött házba. ^ * A három gömöri völgy népének ételeiben és táplálkozási gyakorlatában a közös vonás lényegesen több, mint a különbözőség. Ez utóbbi elsősorban a táji, termelési sajátosságok következtében alakult ki. Bizonyos sajátosságokat a vallási eltérések is eredményeztek, főleg az ünnepi, böjti, búcsúi stb. táplálkozásban. A részletező elemzésre akkor nyílik majd lehetőség, ha Gömör egész területére kiterjesztjük a vizsgálatokat. Természetesen nem hagyhatók figyelmen kívül az interetnikus kapcsolatok sem, különösképpen a magyar-szlovák összefüggéseket illetően. A gömöri magyarok és szlovákok ételeinek, táplálkozási szokásainak fő vonásairól két múlt századi - az 1800-as évek elejéről és közepéről való - leírás szolgál fontos forrásul. Az első Bartholomaeides Ladislaus tömör jellemzése a gömöri szlovákok és magyarok táplálkozásáról: „A mieink élelmét inkább természetesnek mint mesterségesnek lehet mondani, többnyire kenyérből, húsból és sajtból áll. Ami a kenyeret illeti, a Garamnál lakók többnyire megelégednek a zabból készülttel. Azok a szlovákok, akik tőlük délre laknak, rozsból és árpából, részben búzából készítik. Mind közül legjobb az alsóbb részek kenyere, amely búzából készül. A kenyérsütés művészetéhez minden egyes családanyának érteni kell. A németek és a szlovákok kevésbé, a magyarok jobban szeretik a kelt tésztákat, a kovászosokat és a sósat. Mindkettőnél használatban vannak ezen kívül a különféle lisztes ételek. Az alsóbb részek lakossága hússal és szalonnával, a felsőbb részek szlovákjai több sajttal és tejjel élnek. A szlovákok a babféleségeket gyakrabban és nagyobb változatossággal használják levesekhez. A magyarok szívesebben élnek a sok húsból készült, vöröshagymával, gyömbérrel vagy borssal elkészített jóízű levesekkel, beleaprítva a búzakenyeret, amit Gulyás-húsnak neveznek. De a szlovákok is sózzák az ételeiket. Mindkettő gyakrabban él a tehén- és disznóhússal és ritkábban az ürü- és borjúhússal. Ünnepi alkalmakon kakast vágnak. Nem ritka a halhús sem. Ami az italt illeti, akik a felsőbb részeket lakják, a szomjúságot a legtisztább vízzel oltják, és ebbe ritkán kevernek bort. Pálinkát a szegényebbek ritkábban isznak. Ezt szinte mindenütt maguk készítik, más helyekre a szepesiek szállítanak nagy mennyiségben. Természetes borokat a tornaiaktól és legtöbbet a borsodiaktól vesznek. Sört számosabban a városokban, ritkábban a falvakban főznek és adnak el. Az alsóbb részek magyarjainak nem annyira egészséges az ivóvize, ezért szívesebben isszák a mesterséges italokat."

153 E leírás után hatvan évvel a magyar orvosok és természetvizsgálók rimaszombati nagygyűlése alkalmából 1867-ben megjelent kötetben Gömör néprajzi viszonyaival foglalkozó fejezetben olvasunk a megye népeinek táplálkozásáról: „A köznép élelme túlnyomóan növényi, a hús és szalonna élvezete a megye alsó felében és a felsőnek völgyeiben lakó vagyonosabb lakosoknál gyakoribb: a hegyi lakos néha félévig sem jut húshoz. A miatyánkos főeledel a rozskenyér; a magyar gazdasszony szükség esetén kukoricalisztből is készít kenyeret, melyet, hogy sütés alatt összetartson, a rozstésztával szokott bekenni; a zabkenyér, mióta a silányabb vidékekre is bevitték a tavaszi rozs termesztését, már a hegyi lakosoknál is ritkább, kiknek azonban a rozskenyér is csak zabliszttel keverve jó ízű. A kenyéren kívül a magyarnak legszokottabb eledele nyárban: saláta-sóska főzve; „fehérlé", mely sós, tejjel savóval vegyített forró vízből és aprított kenyérből áll; gyúrott tészta szárazon tehéntúróval vagy főtt levében kevés tejjel zsír helyett; aratáskor füstölt disznóhús. Télben: sült tök (úri, néha disznótök is, hogy sok ne fogyjon) kenyérrel, burgonya, káposztafőzelék; ünnepkor marha, lúd, tyúkhús, ezek inkább főzve, és a sokféle kalács. Étkezéskor csak az öregebb férfiak ülnek az asztal körül, a család többi tagja ettől bizo153 Inclyti superioris Ungariae comitatus Gömöriensis Notitia historico-geographico-statistica. Leutschoviae, 1806-1808. 457-458.