Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPI TÁPLÁLKOZÁS HÁROM GÖMÖRI VÖLGYBEN

Azért tért el a két faluban ez a szokás, mert Lévárton húsvét hétfőjén tartották az istentiszteletet. A szülőknek nagy szégyent jelentett, ha a legény locsolkodás miatt nem ment istentiszteletre, vagy esetleg ittasan vett volna részt. A faluban hamar tudomást szereztek ilyen esetekről és húsvét hetében a faluról szóló hírek különösen gyorsan terjedtek. A firesztés az első világháború alatt elmaradt, de már 1920-ban újrakezdődött. Majd 1940-től 1950-ig ismét elmaradt, de a hagyomány nem felejtődött el, és a nehéz 50-es évek után újrakezdődött még „nagyobb ceremóniával". Most már mind a két faluban az öntözködés után „végzik el az áldomást is". A kalács helyett tortát és süteményt kínálnak, a parasztsódar helyett pedig elegánsan tálalható, boltban vásárolt sonkaszeleteket. A csoportosan végzett firesztés megszűnt, helyébe az öntözködés vált szokássá. A misén való részvétel szabadabbá vált, mindenki saját maga dönti el, hogy elmegy-e a templomba. Ezt a szabad akaratot az idős emberek nem nézik jó szemmel. Mint többen is kifejtették: „Ebéd után dülöngélő embereket lehet látni faluszerte, ami nem mutat kedvező képet az idelátogatóknak. A hímes tojás helyett is pénzt adnak a fiúgyerekeknek ajándéknak". Pünkösd szombatján kalácssütésre került sor. A pünkösdi kalács, ha formára nem is különbözött a többi ünnepnapokon sütött kalácstól, mégis nagyon jellemzővé tette ezt a napot. Ebédre töltött tyúkot főztek és húslevest csigatésztával. Zószos'án is készítettek húst nokedlivel. Sütöttek mákos és diós patkót, vagy két tepsi hajtoványos aprót és egy-két tepsi lapis kalácsot. A kalácsokat úgy osztották be, hogy az ünnep második napjára is jusson belőlük. Mára az ünnep csak egy napra szűkült le. Húst is a boltból vásárolnak, kalács helyett pedig tortát sütnek. Kalácsformák Névnap Régen nem ünnepelték a névnapokat és születésnapokat. A névnapozás mostanában vált szokássá falvainkban. Ha meg is emlékeztek a névnapról, nem annyira a vendégeskedésre fektették a hangsúlyt, inkább vicceltek, huncutkodtak az ünnepelt rovására. Búcsú A búcsú előszombatja kalácssütéssel kezdődött. Vasárnap früstökre még nem nagyon tálaltak, mindenki azt evett, ami volt. A déli ebédet viszont már ünnepélyes keretek között tálalták fel: az elmaradhatatlan tyúkhúslevest, töltött tyúkot, zószos húst, vagy Deresken például juhhúsból készült levest és pecsenyét, libasültet. A töltött tyúkhoz krumpliköretet, kompótot vagy brusnyicát, káposztát fogyasztottak. A vendégek a szomszéd falvakból már reggel - sőt előző nap - megérkeztek, őket mindig a legfinomabbnak és legértékesebbnek tartott ételekkel látták vendégül. Ebéd előtt egy porció pálinkával köszöntötték egymást, az ebédhez pedig mindössze egy liter borral koccintottak mindannyiuk egészségére. Az ebédet herőce vagy pampuska, sült tészta egészítette ki. A vendégeket délutáni uzsonnára is ott marasztalták, amikor is rizskohhal lepték meg őket a háziak. A vacsoraidőre már szétszéledtek a vendégek. Ki hazament, ki pedig (főleg a férfiak) a kocsmában találkozott régi ismerőseivel. Amikor még mézeskalácsosok árulták portékáikat a búcsúban, a vendégeket (rokonokat) a mézeskalácsos elől hívták meg vendégségbe.