Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPI TÁPLÁLKOZÁS HÁROM GÖMÖRI VÖLGYBEN

vagy tyúkot vágtak erre az alkalomra. A leves után pörkölt, hurka, kolbász, dinsztelt káposzta és krumpli következett. Utána almabort ittak és kalácsot ettek, ma már helyette tortát. Vacsorára elfogyasztották a maradék húslevest és a húst. Második napján általában az első napi koszt maradékát eszik. Ha esetleg elfogyott a húsleves, rántott levest főztek. Vacsorára jóllaktak kaláccsal, és mellé tejet ittak. Szilveszter estéjén megismétlődött a karácsony esti vacsora: a savanyú gombaleves és a mákos zúzák. Ha virrasztottak, akkor éjfél után disznósajtot vagy kocsonyát tálalt fel a vendégeknek a gazdasszony. Ezen a napon már a böjt elmaradt, ezért szilveszter estéjén jelenleg minden háznál húsételt esznek. Újév napja. A karácsonyi kaláccsal együtt perecet is sütöttek, melyet újév napjáig megőriztek. Újévkor a reggeli órákban a keresztanya perecet vitt ajándékba annak a családnak, ahol a múlt évben kisgyerek született. A perec közepébe almát tettek, és az alma közepébe ezüstpénzt dugtak. Reggelire elfogyasztották a kapott perecet és mellé forralt tejet ittak. Ebédre húslevest készítettek, a főtt húshoz fokhagymás mártást. Dernőn a szilveszteri gombalevest fogyasztották el újévi ebédre, és leves után a szilveszteri kocsonyából ettek. Legtöbb helyen úgy szervezték meg a munkát, hogy ezen a napon ne kelljen főzni. Szilveszter éjszakáját a fiatalok táncmulatsággal töltötték. Ilyenkor az idősebbek is összejöttek szórakozni valamelyik háznál. Farsang utolsó hetének vasárnapján reggelire sült szalonnát fogyasztottak. A szalonna mellé elmaradhatatlan volt a sütőben sült krumpli. Délben húsleves készült füstölt húsból, amelyet trapacskával vagy fosztott csíkkal sűrítettek. Vacsorára a maradékot ette meg a család. Utófarsangra megfőzték az egyik sódart, hozzá főtt tojást, a sonka levéből pedig savanyú levest készítettek. Az utófarsangi étlapot végül finom fánkkal vagy herőcével zárták. Nagyböjt idején csak vajjal volt szabad főzni. Már jó előre farsangban összegyűjtötték a kipirított vajat egy kb. 3 literes fazékba (Dernő, Ulmanné Jarabkó Margit). Szerdán és pénteken sós krumpli volt reggelire tejjel, délre kukoricakása vagy kukoricalisztből főzött bukta, esetleg helyette krumplibukta. Estére krumplit sütöttek. Ezen a két napon a gazdasszony szigorúan mellőzte a zsír használatát. A többi napokon esetleg a rántott leveshez egy kevés zsírt használhatott, de általában habart ételeket főztek (Turóc-völgy). Hamvazószerdán és nagypénteken szigorú böjtöt tartottak az egész családban. Még a gyerekek is. A 15 éven felüli családtagok reggel kenyeret és krumplit ehettek, délben hamvazószerdán mákos csíkot, nagypénteken mákos vakát. Vacsorára csak kenyeret fogyasztottak. Nagyszombaton következett a kalácssütés. Ha volt sódar, azt is megfőzték és a levét behabarták. Ebbe a habart lébe kenyeret aprítottak. Megtöltötték és megsütötték a bariskát (töltött hús). Még a másnapra szánt húslevest is megfőzték sok háznál. Húsvét reggelén egy tányérra vékony szeletekre vágott sonkát tálaltak fel tojással. Egy másik tányérra kenyérszeleteket, egy harmadikra a töltött húsból, az ún. bariskából vágtak fel szeleteket, egy negyedik tányéron hevertek a kalácsszeletek. Tettek még az asztalra egy üveg pálinkát pohárkákkal. Ezekkel az ételekkel várták a firesztőket A Turóc-völgyben az öntözködést firesztésnok nevezték még a két világháború közötti években. Az öntözködési szokás Lévárton és Deresken eltért egymástól. Lévárton a legények egy csapatba verődve járták sorba a lányos házakat. A lányokat kihúzogatták a kúthoz s úgy öntötték le őket hideg vízzel. Kettő fogta a lányt két kezénél fogva, a többi meg öntözte vederből vagy valamilyen edényből. Reggel 7-8 órakor kezdődött a firesztés és 10 órára már befejeződött. Utána a legények hazatértek, és részt vettek az istentiszteleten. A kisfiúk, 14 év alattiak, pirosított vízzel jártak fireszteni a rokonokhoz. Hímes tojást kaptak. A fiatal komákat, sógorokat firesztés után pálinkával és früstökkel kínálták meg, akik azután hazamentek, és ők is készülődtek a templomba. A legények este sötétedés után újból végigjárták a lányos házakat. Mindenütt terített asztal várta őket, de legfőképp kaláccsal és cukros vagy mézes pálinkával kínálták az ifjakat. „Az első házaknál rendszerint elfogyott a kalács is, meg a pálinka is, de mire aztán végigért a legénycsapat a falun, a legények is elfogytak, ki berúgott és hazament, vagy hazavitték, ki meg lemaradt valamelyik lánynál" emlékezett vissza Horváth Lajos Lévártról. Deresken reggel az öntözködés után azonnal behívták a legényeket pálinkára és kalácsra. Ebben a faluban három-négy csapatban jártak a firesztők: az alvégiek, a felvégiek, a szögiek vagy derékaljaiak. (A falu közepén állt az a kápolna, amely meghatározta a faluban lakók hovatartozását.) Deresken este már nem jártak a firesztők házról házra.