Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPI TÁPLÁLKOZÁS HÁROM GÖMÖRI VÖLGYBEN

XJnnepek és jeles alkalmak ételei Karácsony, szilveszter, újév, farsang, nagyböjt, húsvét, pünkösd Az egyházi ünnepek közül legnagyobb jelentősége a karácsonynak volt, és a falvakban még ma is ez a legjelentősebb ünnep. A három völgy falvaiban a karácsonyt megelőző napot karácsony böjtjének nevezik, előestéjét pedig vigíliának. A vigíliai ünnep előkészítése, étlapjának összeállítása, az ételek tálalása, a fogyasztás módja és az egyes ételekhez fűződő hiedelmek, szokások, mindazok a magatartási formák, amelyek a karácsonyi asztal néprajzi fogalomköréhez tartoznak, egyike a legtöbbet kutatott témáknak. Hetven-nyolcvan esztendővel ezelőtt még kötelezőszerüen lángossütéssel kezdődött a karácsony böjtje. A gazdasszony mielőtt bevetette a kalácsot, a kemence földjét az égő rőzse lángja előtt lángost sütött családjának reggelire. A lángos tésztáját bojtosén állította össze, a megsültet pedig csak vízzel vagy esetleg tejfellel „mosta le". A lapátnyi nagyságú lángost tenyérnyi darabokra széttépte annyifelé, ahányan reggeliztek. A lángossal jól kellett lakni, mert legközelebb csak a vacsorakor lehetett enni. A vigíliai étkezés mindmáig megőrizte böjti jellegét. Az ilyenkor feltálalt savanyú gombaleves és az utána következő mákos tészta, amely ételekből a család valamennyi tagjának kötelező volt enni, bizonyítja a hagyományhoz, a múlthoz való ragaszkodást. Ezeknek az ételeknek a fogyasztásával az emberek már nem böjtölni akarnak, hanem egyfajta, szerintük jól bevált megszokással, az elődök cselekedeteivel kívánnak azonosulni. A vacsora után az ünnepi abrosszal leterített asztalra egy tányér kalács kerül, mellé almát, diót, mogyorót raknak, néhol egy kisebb tálban susinkát is. Ostya- és molnárkalács-sütők díszítménye Karácsony első napján reggelire kalácsot fogyasztottak tejjel. Az ebéd csigatésztával sűrített húsleves volt. Legtöbb helyen disznóhúsból készült a leves, ha még nem volt disznóölés, akkor kacsát, libát