Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
NÉPI TÁPLÁLKOZÁS HÁROM GÖMÖRI VÖLGYBEN
volt talknyisütő. Egy-egy alkalommal olyan sok talknyit sütöttek, hogy egész napra elegendő legyen. Jó zöldséglevest készítettek elé. Afenke H1 ugyanúgy készült, mint a talknyi, csak a tésztáját tányér nagyságúra és egy-két cm vastagra sütötték és még melegen a tészták tetejét megcukrozták. A fenhet finom süteménynek tartották. Farsangra, fonóba sütötték és természetesen olyan jeles alkalmakra, mint a búcsú. 148 Kelesztett tészták, kalácsok Zsírban sült és kelesztett tésztából készült a pampuska (fánk). Melegen, porcukorral meghintve ették, volt aki lekvárt vagy mákot tett közepébe. Becses vendégnek, komának, búcsúra és farsangkor sütötték. Már évszázadok óta a karácsonyi készülődéssel együtt járt a zuzáksütés. A zúzák a savanyú gombaleves után következett a hagyományos karácsony esti böjti vacsoránál. Kalácstésztából készült. Kb. 3 cm vastagságú rudakat sodornak olyan hosszúságúra, mint a tepsi. Amikor a kalácssütéshez törték a diót és a mákot, annyit törtek, hogy a vilija estére jusson belőle a zúzákra is, ne kelljen még azon a napon délután zörögni a töréssel. Amikor még nem voltak mák- és diódarálók, kb. 60 cm magas cseresznyefa mozsarakban vastörővel zúzták szét az őrölni valót. A máktöréskor el-elhangzott az a rövid mondóka, amit a gyerekek kórusban mondogattak, amikor a nagymama taktusra ütögetett a bunkóval: „törjük, törjük a mákot, majd csak eszünk zuzákot". A zúzák étel készítése az elmondás szerint a következőképp történt: „A rudacskákat megsütötték, egy kis lábasban vajat pirítottak, egy bögrében egy kis cukorszirupot főztek. A zuzákot 2 cm-es darabokra fölvágták és szürőlapátra tették. A sparhéton egy edényben víz főtt, ezzel leforrázták a szürőtálban tartott tésztát. A vizet kirázták belőle, a zuzákot egy tálba szórták, rátették a vajat, szirupot, rászórták a mákot, az egészet fölrázogatták és már el is készült a finom zúzák. 149 Fonott kalács nélkül régen aligha lehetett ünnep vagy olyan nagy esemény, mint a lakodalom. A kalácsnak való tésztát tiszta lisztből dagasztották, élesztővel kelesztették. Élesztő helyett korábban párt használtak, éppen úgy, mint kenyérdagasztáshoz. A kalácstésztát nem vízzel, hanem tejjel állították össze, tettek bele egy egész tojást, esetleg még két sárgáját, hogy a tészta szebb színű legyen. Tojásszűkiben enélkül is jó volt. Még vajjal vagy zsírral és tejfellel növelték az értékét, tették még ízletesebbé. Régen nagy fatálban dagasztották, majd zománcos tálban. A gazdasszony a két öklével jó erősen kidolgozta a tésztáját. Amikor az egésznek a felülete sima lett és hólyagokat vetett, az egyik kezével fölhúzogatta a nyers tésztát, ha az sok szállal kötődött egymáshoz, úgy volt jó. Letakarva, meleg helyen kelesztette. Belisztezett deszkán kinyújtotta gyermekkar vastagságúra. Három egyenlő hosszúságú tésztaágat összefont és az egészet betette egy kör alakú tepsibe. A tepsi pléhből volt, valamikor a drótosok árulták. Egy gazdaasszonynak legalább 10-12 kör alakú tepsijének és 2-3 hosszúkás alakúnak kellett lennie. Ahol a fonott kalács két végét összeillesztették, úgy eligazították, hogy azt észre sem lehetett venni. A ragasztás helyére néhol még kis madár alakú tésztát formáltak, s ezzel eltüntették a véget. Voltak olyan ügyes gazdasszonyok, akik a fonott kalácsra még egy vékonyabb fonást helyeztek cifraságnak. A kemencébe való berakás előtt 1-2 tojást elkevertek kevés cukorral vagy mézzel, s a kalács tetejét ezzel jól megkenegették. Ettől szép barnapiros lett a felülete. A fonott foszló kalácsot tejhez, később kávéhoz fogyasztották. Lakodalomba, karácsonykor, húsvétkor, pünkösdkor sütötték. A lapos kalács, vagy ahogyan másképpen is nevezik, a lapis kalács ugyanebből a kelt tésztából készült. A tésztát a kör alakú tepsiben szépen simára elegyengették, kelni hagyták. A kemencébe való betevés előtt megkenték tojással, és villával a tetejét kicifrították. Nagy mennyiségben lakodalomra sütötték. Egy-egy lapis kaláccsú ajándékozták meg a zenészeket. Az esküvőre menetkor lepedőben vitte ki két asszony a nyakában és a nézők közé dobálta. Karácsonykor, húsvétkor, pünkösdkor is szokásban volt a sütése, ezeken a jeles napokon jutott belőle a pásztoroknak is. 147 A fenke a gömöri tájainkkal szomszédos nyugati területeken fentö, frentö tájszó jelentésével egyezik meg. Új magyar tájszótár, II. Budapest, 1988. 148 Vö. Kisbán Eszter. Táplálkozás. Módszerek és feladatok. Palóc Kutatás Módszertani Közleményei 1. Eger, 1978, 102.; Istvánffy Gyula: Újabb adatok a palócok néprajzához. Ethn., V. 1984. 313-314.; Bődi Erzsébet: A medvesaljai falvak táplálkozása. Gömör Néprajza, I. Debrecen, 1985. 68. 149 A gömöri karácsonyi zúzák nem más, mint a Felvidéken közismert mákos guba, azaz mézes vagy cukros mákkal megszórt tésztaétel, melyet majdhogy kizárólag böjti jeles napokon fogyasztott a hagyományokhoz ragaszkodó falusi lakosság. Cs. Pócs Éva: A karácsonyi vacsora és a karácsonyi asztal hiedelemköre. Néprajzi Közlemények, X. 3-4. Budapest, 1965. 3. térkép.
