Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
NÉPI TÁPLÁLKOZÁS HÁROM GÖMÖRI VÖLGYBEN
más zsírral locsolgatták. Minden sorára túrót tettek. Ezt az ételt hétköznap fogyasztotta a család reggelire, délre vagy vacsorára. A kihűlt (maradék) buktára tejet öntöttek és úgy fogyasztották. Kukoricabukta. A krumplibuktához hasonlóan készült. Annyi különbséggel, hogy ezt nem hagymás zsírral locsolgatták meg, hanem sós zsírban sült tepertővel vagy kolbásszal, túró, tejfel hozzáadásával ízesítették. Sült tészták Egyszerű lepényfélék Az egyszerű lepényfélék erjesztőanyag nélkül készültek. 142 Hamuba sült vakarát akkor sütöttek, amikor a kenyér fogytán volt. Alapanyaga lisztből, vízből állt, sóval ízesítették. Kenyér helyett fogyasztották. Ha a szomszédasszony kenyeret sütött, átvitték hozzá, hogy a kemence szájában megsüssék. Később sparhelt sütőjében is sütöttek vakarót. A laksa is hasonló összetételű sült tészta. Elsikárolták, felvagdalták darabokra és a sparhelt tetején sütötték meg, kihűlés után a tésztája kemény lett. Sűrítettek vele pergelt levest, de ették magában is. Kifőzték vízben, leöntötték forró zsírral, tettek rá túrót, tejfelt és úgy fogyasztották. Ennek az egyszerű, kenyeret helyettesítő sült tésztának emlékeit már csak a magyar nyelvterület északkeleti részén, a borsodi, zempléni tájakon élő nemzetiségieknél találjuk meg. 143 A krumplivakaróhoz a főtt krumplit összegyúrták liszttel, tojással, tejfellel, sóval. Az ujjnyi vastagságú tésztát pogácsaszaggatóval kiszaggatták, sütőben megsütötték. A krumplilángos csak annyiban különbözött a vakarótól, hogy az összegyúrt tésztát lángos formára sikárolták el. A sparheltlapon gyenge tűzön sütötték meg, majd kenőtollal megzsírozták és sóval meghintették. Munkanapokon második fogásként fogyasztották. A raá/ehoz 144 a szitált kukoricalisztet este langyos vízben elkeverték, ami reggelre megédesedett. A kásához hasonló sűrű masszát tepsibe öntötték és kemencében vagy sütőben megsütötték. Fonóban vagy tollfosztáskor fogyasztották legfőképp. Szűkös esztendőkben kenyérpótló szerepet is betöltött. Tepsik A görhőnél a kukoricalisztbe tettek egy kanál fagyos zsírt, vagy apró sós tepertőt. Édesre is lehetett készíteni, ilyenkor cukrot tettek a tésztájához. Addig kavarták és hígították tejjel, míg ökölnyi nagyságú gombócokat nem lehetett formálni. Zsírral kikent tepsiben megsütötték. Leves után fogyasztották. Hétköznapok eledele volt, vitték magukkal erdőre, mezőre is, ha távol dolgoztak. Csemegekukoricából különösen finom görhőt tudtak sütni. Ma már ritkán sütik, teljesen elvesztette azt a szerepét, hogy kenyeret pótoljon, vagy a búza-, illetve rozslisztből készült pogácsát helyettesítse az otthont elhagyó, vásárra, városba, búcsúra menő asszonyok, férfiak tarisznyájában. Viszont egy-egy görhősütés vagy málé142 Kisbán Eszter. A lepénykenyér a magyar népi táplálkozásban. Népi kultúra - népi társadalom, I. Budapest, 1968, 51-91. 143 Bődi Erzsébet: Lepényfélék egy magyarországi lengyel falu táplálkozásában. In: Néprajzi tanulmányok Dankó Imre tiszteletére. (Szerk.: Balassa Iván, Ujváry Zoltán, Módy György.) Debrecen, 1982. 327-329. 144 Balassa Iván: A magyar kukorica. Budapest, 1960. 419.
