Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPI TÁPLÁLKOZÁS HÁROM GÖMÖRI VÖLGYBEN

tálban hűlni hagyta. Füstölt sertéshús levébe illett az így készült fosztott csík. Ma már alig ismerik ezt a tésztaváltozatot. A gyúrt tésztát nemcsak csíknak vágták fel, hanem más formákra is. A káposztás tésztát nagy kockákra darabolták, melyet káposztás kockának neveztek. Gyúrt tésztából készült még a grenadinmars is. Először apró kockákra vágott krumplit megfőztek sós vízben. Zsírban apróra vágott hagymát pirítottak, paprikát tettek rá. A meggyúrt, elnyújtott tésztát nagy kockákra elvágták, sós vízben kifőzték. Rátették a főtt krumplit, és leöntötték hagymás-paprikás zsírral. A derelye úgy készült, hogy a kisikált tésztalapon egymástól bizonyos távolságra kirakosgatták a tölteléket, amely lekvárból vagy édesített tehéntúróból állt. A töltelékek körül vizes tojukenővel megkenték a tésztát, és azt egy másik tésztalappal beborították. Ezt követően a halmok körét végig ujjal lenyomkodták, hogy öszszetapadjon, majd derelyevágó\a\ végigvágták. Közben zsíron prézlit pirítottak egy lábasban. Aztán a derelyéket forró vízben kifőzték, hideg vízzel leöblítették és beletették a prézlibe, megcukrozták. Nem kavarták, csak rázogatva forgatták, míg minden darab prézlis lett. Egyes helyeken prézli nélkül is fogyasztották, akkor, ha cukros olvasztott vajjal öntötték le. így ma már nem ismeretes (Ulman Lajosné). A knédli vagy páron főtt úgy lett ismeretes, hogy a 20-as években a Csehországban szolgált katonák, vagy onnan itt szolgált csendőrök, tisztviselők gazdasszonyai honosították meg a gömöri magyar falvakban. A guba forrázott tészta, melyet vajas cukorral, mákkal hintettek be. Néhol túróval, dióval is ízesítették. Ma már a kiflit forrázzák le gubatészta helyett. Levestészták A levestésztákat ugyanúgy készítették, mint a kifőtt tésztákat, csak vékonyabbra nyújtották és vékonyabbra vagdalták fel csíknak. Baromfihúslevesbe csak vékonyra vágott csíkot használtak. Lakodalomra, eljegyzésre, keresztelőre, búcsúra, komának, vasárnapra csíkkal sűrített húslevest vittek. Később lakodalomra, eljegyzésre és ünnepekre már ezt a tésztát a csiga váltotta fel. A csigatésztának valót kizárólag finomlisztből, tiszta tojásból gyúrták. Kockára vágják és minden egyes darabot orsón, bordán megcsavarnak. Megszárítják, szellős helyen tetszés szerinti ideig eltarthatják. Marha- és baromfihúslevesbe egyaránt használták és használják. A csipdelke tésztáját ugyanúgy készítették, mint a fosztott csík tésztáját. A tésztát a gazdaasszony tányér nagyságúra veregette ki. Aztán bal kézbe fogva, a jobb kezével apró darabokra csipdelte el és gömbölyítette a forró vízbe. Ha feljött, hideg vízbe szedte ki és rántott levesbe, rántott bablevesbe tálalta. Az ilyen tésztafélék készítéséhez újabban reszelőt használnak. A reszelt tésztát ugyanebből a tésztából reszelőn reszelték meg, és bablevesbe vagy rántott levesbe főzték bele. Még ma is gyakran fogyasztott tészta. Burgonya- és lisztösszetételű tészták, pépek Mint már korábban tapasztaltuk, a burgonya több olyan étel elkészítésére alkalmas nyersanyag, melynek alapanyaga eredetileg kizárólag csak gabonaliszt volt. A burgonyát előbb szaporítóanyagnak használták fel lisztes ételekhez, és csak ezt követően alakítottak ki teljesen újszerű (burgonya-) ételeket.

137 Az a folyamat, mely megmutatja, hogy hogyan épül be a burgonya felhasználása a táplálkozási rendünkbe, többféleképp érzékelhető. Egyrészt az elfogyasztott mennyiség felmérésével, amelynek keretében a tésztaételeknél a felhasznált gabonaliszt és burgonya aránya tanúskodik a burgonya népszerűségéről, másrészt az új burgonyaételek felbukkanásával és keletkezésével, ami természetszerűleg már 137 Kósa László: A burgonya Magyarországon. Budapest, 1980. 207-221.