Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
NÉPI TÁPLÁLKOZÁS HÁROM GÖMÖRI VÖLGYBEN
Disznótor A dernői iparosok és parasztok nem tartottak nagy disznótort. Az egyszerű emberek nem akarták eldínomdánomozni a drága disznóhúst, csak azt tartották természetesnek, hogy a segítségül hívott komákkal együtt vacsorázzanak. Dernön a vacsora a következő ételekből állt: húsleves májas haluskával vagy gulyásleves, sült hús, majd kóstolónak szánt sült hurka és kolbász. Savanyúságnak a hordóból vettek ki káposztát, és egy tányérra vörös áfonyát, brusnyicát 121 is tettek az asztalra. Vacsora után a férfiak borozgattak. Alsószuhán a hagyományos disznótori vacsorához tartozott: a húsleves kockatésztával; főtt hús tetszés szerint vagy uborkával, vagy tormával, céklával, susinkával; töltött káposzta, melybe általában gerslit tettek, vékony zsíros rántással sűrítették, és levébe paradicsomot öntöttek. Ezt az ételsort követte a kóstoló: a pecsenye, hurka, kolbász; végül herőce vagy pampuska. A vacsorához bor, sör volt az asztalon. A Turóc-völgyi disznótori vacsora húslevessel kezdődött, amit egy 10-15 literes fazékban főztek. A húsleves orjavégből, a sódarak végeiből és az orjáról levágott húsból főtt. Ez utóbbit halhúsnak nevezték. A levesbe a zöldségen kívül még egy krumplit is tettek négyfelé vágva. A levest árpadarával, később rizzsel sűrítették. Majd a 30-as évek után májas haluskával készítették. Régebben a vacsora második étele a hordós káposztával tálalt sült oldalas volt, de a 30-as évek után ez elmaradt. Helyette hurkát és kolbászt sütnek. A vacsorán csak a hentes, a hurkamosó asszonyok, a testvér, a koma, a komaasszony vett részt, tanítót, papot, bírót nem volt szokás meghívni. A dereski és lévárti vacsora között az volt az eltérés, hogy Lévárton a levest estére főzték, Deresken meg ebédre fogyasztották. Lévárton vacsorára csak hurkát sütöttek, kóbászt nem. A vacsora pálinkával kezdődött, így kínálgatták egymást a hentesek: „no, most már ihatsz, nem vágod ki a bélyit a disznónak!" Ezután megették a levest, a leveshúst iborkával, az ódalast pirított káposztával és végül a hurkát. Evés közben szó esett a disznó leszúrásáról, ha elszaladt, akkor a hibás fogásról. Beszélgettek a disznótartás nehézségeiről is. Aztán a leghíresebb disznótorokról folyt a beszéd. Turóc-völgyben kb. az első világháború előtt még jártak cigányasszonynak beöltözött maskurák. A Szuha-völgyben felnőttek is felöltöztek móriónak. A gazda azt mondta: „üljenek le, egyenek, igyanak", de a maszkban nem tudtak, ezért elővették az üvegjüket, hogy abba öntsön a gazda bort. Nem szóltak egy szót sem, csak a karjukra mutogattak, hogy arra meg hurkát akasszon rá. „A gyerekeknek ez volt a világon a legnagyobb öröm" - emlékeztek vissza az idős emberek. Amíg a vacsora folyt, a gazdasszony kóstolókat készített a szomszédoknak, rokonoknak. A kóstoló széthordását sokszor a nagyobbacska gyerekekre bízták. Kóstolót oda küldtek, ahonnan vissza is kapták. Legfontosabb személy a hentes volt. Egy adag hús, egy szál hurka, egy darab abárolt szalonna és egy tányér tepertő járt a munkájáért. Sokszor annyi kóstolót hordtak el, hogy a családnak nem is maradt hurka, tepertő vagy abárolt szalonna. Ezért az összetartó rokonság úgy osztotta be a disznóölést, hogy ketten egyszerre ne öljenek. A rokonságnak hurkát, tepertőt, töltött káposztát, abárolt szalonnát, süteményt csomagoltak. Ha öreg vagy beteg volt abban a családban, ahonnan segíteni jöttek, még aznap este küldtek kóstolót az otthon maradt családtagnak. Máshová másnap volt szokásban elvinni. „No, hoztam egy kis kóstolót" - mondta a kóstolóvivő. Dernőn - Ulman Lajosné szerint - a rokonságnak szétadogatták a hurkalevest is, " amely az a hurkaié volt, amiben a kész hurkát kifőzték, de a levét még a hurka töltelékével s vérdarabkákkal sűrítették. Mellé csomagoltak egy kb. 15 cm-es vastag karmonádlit, egy-egy kis szál hurkát-kolbászt és egy szelet paprikás szalonnát. Gyakran a gyerek hordta szét másnap reggel, mielőtt az iskolába ment. Minden háznál kapott érte valamennyi pénzt. Azok a családok, akik két-három disznót is öltek egy évben, csak az elsőből küldtek kóstolót. 131 Mint már az előző fejezetben is említettük, a brusnyica (Vaccinium vitis idaea) a Csermosnya völgyében igen kedvelt savanykás bogyó, magas a vastartalma. A rozsnyói piacon mostanság is lehet kapni. Ulmanné Jarabkó Margit gy. 132 Az ilyen összetételű hurkaleveshez ma még kevés az összehasonlító adat. Az eddigi kutatások alapján feltételezhetjük, hogy a most vizsgált falvainknál a múltban több településen is fogyasztották, illetve hasonlóan hasznosították a hurka abálólevét, csak az egymást követő változások miatt erre már nem emlékeznek vissza az emberek. Bődi Erzsébet: Egy magyarországi lengyel falu... op. cit. 99.
