Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPI TÁPLÁLKOZÁS HÁROM GÖMÖRI VÖLGYBEN

hosszabb deszkába szögeket vertek. A deszkát a falra erősítették, s ennek szögeire akasztották a tejesfazekakat. Régebben a tejet ritka vászondarabon szűrték át. Ezt házilag készítették. Aztán lettek kéregszűrők lószőr szövettel. A szita szűrőket, sárgarézdrót szűrőket már házilag készítették, a vásárban jutottak hozzá. Később már \m. pléhszűr őt használt mindenki, sokan még erre is rátettek egy darab vásznat. A faköpülők fenyődeszkából készültek, melyeket vas- vagy rézabroncs kötött össze. A köpülő 3 részből áll: a teste, mely kb. fél méter magas, az aljának 25 cm az átmérője, fölfelé keskenyedik, a tetejének az átmérője már 17-18 cm. Ebbe öntötték bele a tejfelt, és itt járt le s fel a köpülő rúd, melynek hossza több mint egy méter volt. A rudat beleékelték egy 14 cm átmérőjű kerek deszkalap közepébe. Ezen a lapon körben 8 db 2 cm-es lyukat fúrtak. A köpülőn fölfelé szélesedő, kb. 18 cm magas fatölcsér volt. A közepén levő lyukon ráhúzták a rúdra. A nyílás irányította a rúd mozgását. A rudat föl-le húzogatva, a végére rögzített nyolclyukú lapát segítségével keveredett a tejföl, és ment össze vajjá. A köpülőt kerítésen ki levegőztették, aztán rakták a helyére a kamrába vagy a padlásra. A tej minőségét befolyásoló körülmények A tej ízét elsősorban a takarmány minősége határozta meg. A legelő füállománya megérződött a tejen. A lóheredús fűtől jó ízű lett a tej. A foltokban növő kremnyicától kesernyés. Ha jó pimpós (gyermekláncfű) füvet legelt, attól szép sárga lett a vaj is. Tavasszal általában kékes színű és híg a tej. A nyári tej a legjobb minőségű, hajó a legelő. Májusban ad a legtöbb tejet a tehén. Nyáron, ha túl nagy a forróság és nagyon elszaporodnak a legyek, kevesebbet legel a tehén és kevesebb a teje is. Ha sok tejet akartak, akkor krumplit főztek, árpatüccsal összetörték, és ezt a jó moslékká kevert takarmányt öntötték a tehén elé. Ettől a takarmánytól jól tejelt. A tavaszi tejből készült vaj is szép sárga volt. Nyáron már kevésbé, télen pedig egészen sápadt. Az ilyen vajat nem kedvelték a vevők, ezért akik eladásra készítettek vajat, úgy módosítottak a színén, hogy megreszeltek egy sárgarépát krumplireszelőn, tiszta rongyocskába betették, cérnával körülkötötték, s a köpülés előtti este beáztatták a tejfölbe. Ettől szép sárga lett a vaj. Télen illatosra szárított, boglyába rakott lóhere- vagy lucernaszénától, takarmánytól volt legjobb ízű a tej. A tehenet rendesen, tisztán tartott, jól szellőztetett istállóban nevelték és etették, azért is, hogy így a tej szép fehér színű, kellemes illatú legyen. A régiek azt mondták, a tehén úgy adott, ha ő is kapott. Az etetéssel nagyon összefüggött a tejhozam. A jó téli takarmánytól a tej jó ízű és sűrű lett. Ahol több tehén volt, ott frissen kifejve össze is öntötték a tejet, de a reggelit az estivel sohasem keverték, még megaltatás céljából sem. Vannak olyan tehenek, amelyeknek híg, kékesfehér a tejük. Ennek az okát nem lehet meghatározni. Elhígul a tej, ha a tehén beteg, rossz koszton van vagy folyathatna. Nyáron véres lehet a tej a nagy melegtől, sérüléstől, gyulladástól, darázscsípéstől. Ilyenkor hideg vízzel borogatták. Más gyógymódot is alkalmaztak: vérfüvet főztek és a levét megitatták. A tőgygyulladást agyagos focsakkal gyógyították, amit ecettel keverve kentek a gyulladt tőgyre. A fájós tögy gyógyítására főztek egy fazék szénapernyét, s azzal párolták. Máshol vizes-pálinkás ruhát tettek rá. Hiedelmek, mágikus cselekedetek, tej varázslás A Szuha-völgyben ismeretes szokás, hogy a tejbe nem szabad nyúlni csak tejeskanállal, mert a tej megromlik, ha idegen anyag kerül bele. A Turóc-völgyben már halványan él ez az összefüggés, a Csermosnya-völgyben pedig ismeretlenül hangzik. Ott az sem volt ismeretes, hogy napnyugta után nem jó tejet kivinni a házból, hiszen a csorda hamarabb jött haza, s a kantósak (tejhordók) csak napnyugta után jöhettek. A Turóc-völgyben napnyugta után és napkelte előtt tejet csak méretlenül volt szabad kivinni a portáról. Ha hagyták kifutni a tejet - a Turóc-völgyi hiedelem szerint - kivárásodon a tehén csicsija. Patkót szögeltek az ólajtó küszöbére vagy az ólajtóra, hogy a szerencse menjen be az ólba, ne a rossz. Ez a szokás ma már nem ismeretes. A Csermosnya-völgyben a boszorkányok ellen fokhagymával írtak három keresztet az ajtóra. Domby Lajos alsószuhai adatközlő elbeszélése szerint a faluban Bondor József tehenét egy ácsmester megrontotta. Nem adott tejet. Elment Lidi nénihez tanácsot kérni, mert ő értett a boszorkánysághoz.