Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPI TÁPLÁLKOZÁS HÁROM GÖMÖRI VÖLGYBEN

ugyanakkor nem lehetett a forró kenyeret túl hideg helyiségbe vinni, mert a héja annyira megkeményedik, hogy élvezhetetlen lesz. Azt is megfigyelték, hogy különösen a búzaliszt és gabonaliszt keverékéből sütött kenyerek héja a gyors hülés közben kicserepesedik. Ezért olyan helyre tették, ahol átlagos hőmérséklet volt. Különben is viszonylag nagy tömegről volt szó. 3-5 kilogrammos nagyságúakról, amiknek mindenkor biztosítani kellett az egyenletes, lassú lehűlést. Kenyértartó Szakajtó kosarak A paraszti háztartásokban nem alakult ki speciálisan erre a célra szolgáló eszköz, inkább a már adott lehetőséget használták ki az emberek leleményességükkel. Bizonyára mindenki számára maradandó élményt jelentett, ha a kemence falához támasztott vagy a nagyasztal mögötti karoslócán egymás mellett sorakozó, azonos nagyságú, piros-barnán fénylő kenyércipókat pillantott meg. Ilyen látványban már csak az idősebb embereknek volt részük, de ők ma is emlékeznek arra, hogy a gazdaasszony azért állogatta ki oda a kenyereit, mert azokat most szedte ki a kemencéből és amíg ki nem hűlnek, ott van a helyük. Amikor kihűltek, beviszik a kamrába. A kamra mindenhol jó szellős helyisége a lakásnak. Az egész, szegetlen kenyereket itt tárolták a polcon, vagy festetlen falócán. A padlásgerendán függő kenyértartó polc a Turóc menti falvak kamráiban látható még manapság is. A megszegett kenyeret kerek vagy hosszúkás kenyértartó kosarakba tették. Ezeket szalmából vagy füzfagallyból fonták, és fedelük is volt. A kenyérkosár helyét szintén a kamrában jelölték ki, de előfordult, hogy a konyha egyik sarkában található kredencen vagy a tűzhely mellett az asztalon vagy a lócán tartották. A legtávolabbi visszaemlékezések pedig a konyhaasztal fiókját jelölik meg a szegett kenyér helyéül. A kenyér megkezdése A kenyeret csak a kenyérkereső: az apa, az anya vagy olyan nagykorú családtag szeghette meg, aki már dolgozott. Leginkább a gazdaasszonynak kellett vállalni ezt a feladatot, mert a gyerekek kérték a kenyeret. Kezdéskor késsel keresztet tettek a kenyérre. A gyerek semmiképpen sem nyúlhatott hozzá. Régen nem is szelhetett. A megszegett kenyeret sohasem fordították szegett végével az ajtó felé. Ha a kenyérnek a damója (domója) „kiforrt", azt kézzel is letörhették vagy levágták. Szívesen megették a gyerekek. A kenyér tisztelete A kenyérrel kapcsolatos szokásokra a gyerekeket már kiskorukban ránevelték. A kenyeret Isten áldásának tartották. Nagy bűn volt elpocsékolni vagy eldobni. Rátaposni egyenesen szentségtörést jelen-