Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)
NÉPI TÁPLÁLKOZÁS HÁROM GÖMÖRI VÖLGYBEN
Nyúlvadászat A tilalom ellenére sokan vadásztak a falvakból mezei és erdei nyúlra (Leporidae rodenüa duplicidenta). Hurokkal és csapdával fogták, de előfordult, hogy puskával lőttek nyúlra. Az orwadászoknak az időszak nem számított. Télen a széna- vagy szalmakazlak közelében, kertekben élelemszerzés közben szorították meg, vagy kutyával fogatták meg az odamerészkedő nyulat. Aratáskor, kaszáláskor is gyakran esett áldozatul egy-egy nyúl. Ha fiatal nyulat fogtak, odahaza felnevelték. Haraszthulláskor a nyúl kiszorult az erdőből a borókabokrok alá, késő ősszel ott állították fel a hurkokat vagy rúdra erősített szúrószerszámokat (tőrt). A nyúlhúst többféleképpen készítették el. Tejfölös nyúlhúshoz a megnyúzott nyulat feldarabolták, jól átmosták. Egy lábasban zsírban hagymát pirítottak, tettek bele két-három cikk fokhagymát is, sót, borsot és paprikát. Erre helyezték rá a nyúlhúst, vízzel felöntötték, jó puhára főzték, majd lesütötték zsírjára. Aztán kb. fél liter tejfölt két evőkanál liszttel összekavartak és a sült hússal felforralták. 73 A tejfeles húshoz vert galuskát készítettek. A nyúlpecsenye helyi receptje az előbbihez hasonló, csak egy kanállal több zsírt tettek a serpenyőbe. Amikor a hús puhára főtt, karikára vágott sült krumplit tettek rá, azzal összevegyítve is még tovább sütötték. Nagyvadak befogása és hasznosítása Télen a hóval borított vágásokra jártak a vadak, főleg az őzek és a szarvasok a levágott nyárfa galylyát és a gallyak héját rágni. Itt a gallyak közt rejtették el a hurkot, amely drótból vagy cserspárgából készült. A cserspárga lehántott tölgyfakéregből font erős hurok. 74 Az őz húsát húslevesnek főzték meg, de készítettek belőle pörköltet és fasírozottat. Ez utóbbit sohasem kis gombócok formájára adagolták szét, hanem egy tömegben és tepsiben sütötték. Sütés közben olvasztott zsírral locsolgatták, mert az őz húsa sovány. Ha esetleg túl soknak találták a nyershúst, szívesen adtak belőle a rokonoknak. Tárolásra besózták, és hideg pincébe vagy kamrába edényben a földre tették. Egy pár napnál tovább nem tárolhatták. A Turóc-völgyben e háromfajta ételen kívül még tejfölös mártással is kedvelték az őzhúst, ugyanúgy, mint a nyúlhúst. Ezen a vidéken levest csak nyakrészből készítettek. Szerencsés esetben előfordult, hogy disznóöléskor kolbászhús szaporítására használtak őzhúst, természetesen ha éppen akkor sikerült elejteni. Úgy tartják, hogy vaddisznót csak puskával lehetett elejteni, másféle módon, tőrrel, csapdával nem merték befogni, pedig igen sok kószált régen az erdőkben. így igen ritkán adódott alkalom a feldolgozására. Az ezzel kapcsolatos ismeretek elég töredékesek. Úgy vélik, hogy a vaddisznó húsából gulyáslevest, pörköltet, egybesült fasírozottat és a combjából fokhagymás pecsenyét készítettek. Adtak belőle a rokonoknak is, mert „egy-kettőre" el kellett fogyasztani. A zsírját kiolvasztották és más ételekhez felhasználták. Az orvlövészetéit súlyos ítélet járt, olykor börtönbüntetés. Kisállatok és madarak haszna a táplálkozásban A Csermosnya-völgyben a pásztorok nem idegenkedtek az ürgehústól (Cittelus cittelas). Az ürge sima hegyoldali réteken tanyázott, lyukakban lakott. Ősszel fogdosták össze, amikor kövér volt. A lyukat teleöntötték vízzel. Az állat fulladozott, menekülni akart, de a lyuknál nyakon csípték. Ehhez a művelethez két ember kellett. Az egyik öntötte a vizet, a másik a lyuknál tartotta a kezét. 75 Sikeres fogás után az ürgét kibelezték, fejét, farkát levágták. Bőrét nem húzták le, hanem lángon perzselték le, aztán megmosták és megsózták. A nyársra először az ürgetest hátsó részét húzták fel, azután egy fej hagymát, majd a megmaradt részt úgy, hogy a hagyma a hasüregbe illeszkedjék bele. Viszonylag nagy parázs 73 Vö. Bődi Erzsébet: Egy magyarországi lengyel falu táplálkozása. Studia Folkloristica et Ethnographica, 11. Debrecen, 1984. 101102., 133-134. 74 Vö. Márkus Mihály: Népi vadfogás módjai Nyíregyháza vidékén. Népr. Ért., 1937. 347-348.; Gunda Béla: Vadfogó hurkok a KeletKárpátokban. Ethnographica Carpathica. Budapest, 1966.; Korompay Bertalan: Csapdafélék. A vadászat összehasonlító néprajzához. 2. kiad. Budapest, 1984. 37-76. 75 Vö. Ecsedi István: Népies vadfogás... op. cit.56.
