Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

INTERETNIKUS ÉS REGIONÁLIS KAPCSOLATOK GÖMÖR NÉPI KULTÚRÁJÁBAN

kilométer távolságban települtek le úgy, hogy az új környezetben, az új országban teljesen elszigetelten álltak nyelvükkel és kultúrájukkal. Gömör településének történetéből igen fontos adatokat kapunk a lakosság származását és rétegződését illetően. Gömörbe a történeti Magyarország legkülönbözőbb területeiről érkeztek lakosok. Pl. Rozsnyóra a 18. században 27 megyéből, még Erdélyből is települtek. A gömöri szlovákokhoz, a megye északi területeire más vidékekről úgyszintén jelentős szlovák lakosság költözött. Dél-gömöri területeken több falu újratelepítése, kolonizálása történt a 18. században. így pl. Máléba (ma: Serényfalva) a Trencsén megyei Csicsmányból költöztek a lakosok. A falu teljes lakossága szlovák eredetű. Hasonló kolonizáció történt Hosszúszón, Dobócán és Dusán. Ezek egészében szlovák falvak lettek. A kolonizáció nyomán vegyes lakosságú lett Abafalva, Bánréve, Mellété, Pelsőcardó és Sztarna. Történeti adatok igazolják a lengyel, rutén és német kolonizálást. Ennek következményeként több évszázadon át nagyon erős asszimiláció és nyelvi váltás állt be. A szellemi kultúra lényeges elemei azonban megmaradtak. Ha szokások átadásának, átvételének kérdését vizsgáljuk, akkor nem merül fel probléma, ha ismerjük a település eredetét. Idevonatkozóan azonban gyakran téves adatok állnak rendelkezésünkre; másrészt pedig ha a települök az új haza népével egy közösségbe kerültek, akkor évszázadok múltán már teljes asszimilációról beszélhetünk. így azután az idegen folklórjelenségek is az új szituációban élték tovább az életüket. A nemzetiségi rétegződés figyelembevétele tehát rendkívül fontos mind a történeti, mind a recens hagyományt illetően. Ez utóbbihoz az e századi kolonizációra kell utalnunk. Alig egy emberöltövei ezelőtt szlovák telepesek érkeztek a Turóc-völgyi Bejébe, Zsórba, Otrokócsba. Ez a kolonizációval a kulturális elemek újabb migrációját is jelentette. A fentiekben érintett kérdések jól mutatják, hogy számos kutatási szempontot kell figyelembe vennünk, ha Gömör népi kultúrájának interetnikus kapcsolatait vizsgáljuk. A regionális kapcsolatok kialakulásában fontos szerepe volt a kereskedelemnek, a vásároknak, a vándoriparosoknak és árusoknak. Ezzel a témakörrel számos kutató foglalkozott. Egy-egy régióra vonatkozóan tanulmányok, könyvek jelentek meg. Ez utóbbiakhoz az észak-magyarországi interetnikus konferenciát és tanulmánykötetet, valamint Viga Gyula kitűnő könyvét emeljük ki. A kutatás többször rámutatott arra, hogy különösen jelentős volt a kereskedelmi kapcsolat a Kárpátmedence népei között. Ezt nagymértékben meghatározta a régiók közötti gazdasági különbözőség, a termeivények, iparcikkek iránti kereslet és kínálat. Idevonatkozóan tanulságos példákat olvashatunk már a múlt századi és korábbi forrásokban. Ezek közül külön is kiemeljük Bartholomaeides Ladislaus Gömör megyéről írt honismereti müvét, amely az 1806-1808-ik évben jelent meg, s így a 18. század végi állapotokat tükrözi. Bartholomaeides Ladislaus megfigyeléseket tesz Gömör alsó és felső területeivel kapcsolatban. Az alsó rész a magyarok, a felső rész a szlovákok által lakott terület. A felsőbb részekre az ipari, kisipari, mesterségbeli termékek, az alsó területekre a mezőgazdasági termeivények voltak a jellemzőek. A kettő kiegészítette egymást, s a lakosság részint a cserekereskedelem révén, részint a piacozás, vásározás útján szerezte be a szükségletét. Az ún. külső kereskedelemnek is nagy volt a szerepe. A nagyobb városokban (Rozsnyó, Rimaszombat, Jolsva) számos olyan kereskedő működött, aki árucikkeit Pestről, Pozsonyból és Bécsből hozatta. A vassal kereskedők az áruikat távolabbi területekre szállították. Lejártak az alföldi területekre, ahonnan gabonát, szalonnát szállítottak vissza. Szállítottak agyagedényeket, faedényeket, faeszközöket, fazsindelyt, hordókat, favedreket, gyapjú-, bőr-, lenvászonkészítményeket stb. és élelemre cserélték. A gömörieknek több városban voltak árulerakó helyei, így pl. Pesten és Debrecenben. A kézművesárukat szállították ezenkívül Tokajba, Nyíregyházára, a hajdúvárosokba, Nagyváradra, Bécsbe, Szegedre, Kecskemétre, a borsodi, hevesi városokba és észak felé a Szepességbe. A megyén kívüli területekről, a szomszédos és távolabbi megyékből, különösképpen az Alföldről Gömörbe szállítottak különféle állatokat, lovakat, ökröket, teheneket, juhokat, hízott disznókat, különböző termel vényeket, búzát, tönkölyt stb., valamint szalonnát, bort, dohányt és mesterségekhez szükséges anyagokat is. Bartholomaeides megállapítása szerint Gömörbe sokkal több idegen árut visznek, mint amennyit onnan más területekre szállítanak és értékesítenek.