Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

INTERETNIKUS ÉS REGIONÁLIS KAPCSOLATOK GÖMÖR NÉPI KULTÚRÁJÁBAN

A másik végletben, annak ellenére, hogy a szerző a kérdéses folklórjelenség genezisével kapcsolatban a hipotézis talaján marad, a párhuzamok tekintetében az egy területen élő - ez esetben a balkáni népek közös történelmi múltját veszi alapul, amely nyomán eleve feltételezi a kapcsolatot. Lehetséges, hogy ez bizonyos jelenségekkel összefüggésben kijelenthető, de a területi elv és a történelmi háttér, amely még egy kisebb területen is különböző gazdasági, kulturális szintet és sok esetben vallási elkülönültséget is mutat) a kulturális kapcsolatok egészére nem terjeszthető ki. így leegyszerüsíthetőek lennének pl. a kárpát-medencei interetnikus kapcsolatok kérdései is. A puszta párhuzamok felsorakoztatása tehát önmagában még nem nyújthat alapot az interetnikus kapcsolat megállapítására. A sokirányú komplex megközelítés és vizsgálat az idevonatkozó kutatások lényeges előfeltétele. Migráció és kolonizáció Az eddigiekben az interetnikus kutatások általánosabb vonatkozású kérdéseit érintettem. Az alábbiakban a problémakör megközelítésének néhány szempontjára szeretném felhívni a figyelmet, amelyeket az alapkutatás részeként kell tekintenünk. Az interetnikus kapcsolatok, az átadás-átvétel kérdései elengedhetetlenül megkövetelnek két fontos vizsgálatot. Az átadás-átvételnek lehetséges egy felszínesebb módja. Ez nem két nép, népcsoport szorosabb kontaktusának az eredménye, hanem különböző foglalkozású egyedek, olykor kisebb-nagyobb - de egymástól elkülönülő - csoportok egyszeri, esetleg néhányszor megismétlődő találkozásából ered. Gyakorlatilag kulturális javak találkozásáról és átcserélődéséről van szó, amelynek a folyamatában elsősorban nem az emberek egymás közti szorosabb kapcsolata különösen nem két nép lelki kontaktusán is alapuló kapcsolata - indítja meg az átadás-átvétel folyamatát. Ebben az összefüggésben a migráció révén lehetséges, illetőleg kialakulható kapcsolatok kérdései kerülnek előtérbe. E tekintetben az árucsere, a vásározás és az időszaki munkavállalás nyomán létrejöhető kapcsolatokra hívom fel a figyelmet. Idevonatkozóan a gömöri magyarok és a gömöri szlovákok népi kultúrájából említek példákat. Mind a korai feljegyzések, mind a recens adatok egyaránt azt mutatják, hogy Gömörben évszázadokig tartó migrációs folyamat alakult ki az alföldi területek irányába. A múlt századi, de a korábbi adatok is arra mutatnak, hogy a gömöri magyarok és a szlovákok egyaránt az Alföld irányába szállították az áruikat és terménnyel, élelmiszerekkel tértek vissza. Fényes Elek írja a múlt században, hogy Gömörből „Debrecenbe minden országos vásárkor több száz szekér megy le vassal, sajtárokkal, vedrekkel, szekrényekkel, s más faeszközökkel terhelve, visszamenet... gabonát, szalonnát, bort..." visznek. A múlt században jól ismerték az Alföldön a rozsnyói vászonfehérítőket, akik a debreceni vásárok alkalmával összeszedték a vásznakat és a rozsnyói réteken fehérítették. A „hegyi lakosok télen orsó, guzsaly, fakanál, tál, teknő, kosár, seprő, pokróc, fehér halinapokróc készítésével foglalkoznak" - olvassuk egy múlt századi forrásban - és ezekkel készítőik, valamint „cserépkészítményeikkel a fazekasok, üvegtábláikkal a vándor ablakosok, a sonkolyt kereső barkácsolók Alföldünket minden irányba bejárják, hazulról néha fél évig is elmaradnak". A vásározással, kereskedéssel összefüggő migráció Gömörben különösen jelentős volt a fazekassággal kapcsolatban. Sok falu megélhetését a cserépkészítés, a fazekasság biztosította. Magda Pál írja 1819-ben: „Zsaluzsén körül több faluk igen sok tserép edényeket készítenek 's azt le hordván az alföldre szép móddal kipótolják a' vissza hozott gabonával szükségleteiket". A Turóc-völgyi és a Murány-völgyi fazekasok készítményeivel részint maguk a készítők, részint a fuvarozók bejárták az egész Tiszántúlt, eljutottak a Nyírségbe, s évtizedeken át rendkívül nagy mennyiségű cserépedény került Gömörből az alföldi, az észak- és a kelet-magyarországi falvak háztartásába. A nagy múltú kapcsolatra mutat egy 16. századi adat, amely szerint a gömöri fazekasok Debrecenben kiváltságokat élveztek. A kapcsolat rendkívül érdekes példájaként említhetjük, hogy Mezőtúron a tűzálló edények készítéséhez az anyagot Gömörből szállították, amelyből a mezőtúri fazekasok gömöri stílusú edényeket állítottak elő. E példában a kulturális jelenségek áramlásának, átadás-átvételének igen szép esetét láthatjuk. Megemlítem bár nem a migráció problémaköre -, hogy a gömöri kerámia a népi kulturális kapcsolatokban fontos szerepet töltött be a gömöri magyarok és a gömöri szlovákok között. A magyar fazekasok szlovák műhelyekben, szlovák mesterektől tanulták a cserép készítését. A recens hagyományból tudjuk, hogy pl. a Turóc-völgyi, a lévárti, a dereski magyar fazekasok elsősorban a Murány-völgyi licei szlovák fazekasok tanítványai voltak.