Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPRAJZ BARTHOLOMAEIDES MONOGRÁFIÁJÁBAN

Ami a véletlen eseteket, gyújtogatást, árvizeket, állatvészt, rablásokat, az emberek közötti ragályos betegségeket és hasonlókat illeti, amelyek mindenki közös nyugalmára vonatkoznak, hivatali határozatokkal, az ügy természetének és a körülményeknek megfelelően szokták elrendezni. Viselet Amiket eddig a mieink lelkének műveltségéről leírtunk, akarva-akaratlanul ennek a mértékét is érintették és meghatározták. Most a testeket és ami idetartozik tekintsük végig. Itt először a mieink öltözete tűnik leírásra érdemesnek, amely a nőknél eltérő, ami a férfiakat illeti, az egész megyében ugyanolyannak látszik, és csak anyagában különbözik. A férfiak testüket elsősorban len és kender ruhával borítják. Ezek közül a felső az ing, a lábakat a köldöktől lefelé borító alsó gatya névre hallgat. Azt a magyarok ingnek, a németek Hemd-nek, a szlovákok Kossela-nak nevezik, ami pedig a bőrt közvetlenül körbeveszi, azt mindnyájan gatyának nevezik. Ezek fölé a társadalmi helyzetnek és lehetőségnek megfelelően más formájúakat öltenek. A nemesek és polgárok öltözete nemesebb posztóból és anyagból van, sötét, hosszú, egészen a bokáig ér, a nyárit dolmánynak, a téli prémest mentének mondják. Mindkettő, ahol a derekat öleli körül, testhez simul, míg az ujjaknál eltávolodik, felöltve viselik. A nyári dolmány, ha régi szokás szerint viselik, övvel körülfogott. A lábakra lábbelit húznak, ha hosszú csizmának, ha rövid topánkának nevezik. A fejet széles süveg fedi, vagy régi szokás szerint hegyes. A szlovák parasztok eltérő öltözködési módot követnek, az egyiket részben a városiakkal lehet öszszehasonlítani, a másik pedig a fenti magyarhoz hasonló. Akik a betléri, csetneki és murányi birokokon és néhány más szomszédos helyen laknak, a többiekkel szemben ékes és tiszta öltözetűek. Ami a viseletet illeti, lejjebb lehet a szlovákok között változást észrevenni, mert csizmák helyett bocskorokat, a prémezett mente helyett curovicának nevezett kabátot viselnek, és az egész öltözet sűrű, fehér, többnyire saját maguk által készített gyapjú anyagú. A fejüket szintén süveg borítja, de hegyes és piramis módjára formált. Ide lehet sorolni a garamiakat és néhány szomszédjukat. A középső részeken jobban hasonlít a magyar és szlovák férfiak viselete. Ugyanis mind szerényebb öltözettel élnek és nadrág helyett jobbára gatyát viselnek. Csizma helyett sarukat és bocskorokat hordanak, a hideget pedig a gubának nevezett felső öltözékkel űzik el (innen mondják, hogy gubások, akik ebbe öltöznek). Egyformán viselik a magyarok által ködmönnek, a szlovákok által kozuchnak nevezett bőrruhát. Szerfölött kedvelik a szlovákok által surovica-nak, a magyarok által szűrnek nevezett gyapjú felsőruhát. Megyénk asszonyai a fejfedőikre nézve erősen különböznek. Ugyanis némelyek fejkötőiket fejükön kisebb-nagyobb mértékben hajjal övezik, mások megemelik. Ilyet a szlovák asszonyok közül azok használnak inkább, akik a Balog völgyében és Kis-Hont járásban laknak. Tudniillik erősebb vászonból kolbász módjára összetekert, belsejükben szösszel megtöltött abroncsokat használnak, amelyeket a nyakszirten a haj segítségével erősítnek meg és rögzítenek, a szép, többnyire selyemből készített főkötőket ezek fölé helyezik, amelyek így fejhez erősített kerék formáját mutatják. Hasonlókat viselnek a leányok is, de azok selyemből és más összeráncolt anyagokból állanak, és tűkkel erősítik hozzá a koszorújukat. Emellett öltözetük egyéb részeiben is különböznek más vidékiektől, mind szoknyájukban, mind övükben eltérnek. Ugyanígy öltöznek a nógrádiak és a szomszédos kis-hontiak is. Az öltözködésnek ez a fajtája a csehektől ered, amint ezt a kishonti csehekről való Wittembergben 1783-ban kiadott elmélkedésben bemutattunk, majd ennek a munkácskának második kiadásában új bizonyítékokkal megerősítettünk, hogy a cseh királyság rakonicai részében az eltemetett halottak fedetlen feje alatt hasonló abroncsokat találtak (454-456. p.). Építkezés Az öltözködésről az épületekre áttérve, a mieink építkezését kell bemutatni. Az épületek építő anyagát nálunk leginkább a fa adja. A falvakban néhány épületet kivéve faházakat lehet látni. Nem más a