Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPRAJZ BARTHOLOMAEIDES MONOGRÁFIÁJÁBAN

helyzet a városoknál sem, ha Rozsnyót vagy Rimaszombatot nézzük. De az erdők megfogyatkozása, amely a napjainkban tünt ki erősen, arra kényszerít, hogy a házakat elsősorban ott, ahol tűzvész pusztította el, azokat kőből vagy vályogból építsék. Aki végignézte Gömör megye falvait és majorjait, megállapíthatta, hogy az épületek emelésénél a szlovákok és németek egy elvet követnek, míg a magyarok egy másikat. Ugyanis azok gyalult gerendákból csinos mesterséggel készítik a falakat, és többnyire agyaggal és mésszel mázolják be úgy, hogy erősebb anyagból készült épületek formáját mutatja, tetejükön zsindellyel vagy szalmával borítják, így nagyobbat és a részek egyenlő mértékét és erősségét mutatja. Ilyen falvakat lehet találni Csetnek, Betlér és Murány uradalmaiban, ezek városias külsőt és képet mutatnak. Ezzel szemben a magyarok házai és falvai nem mutatnak ennyi mívességet és időszaki építmények formáját adják. Ugyanis a falakat nem eléggé csinosan, a sarkokon kevésbé vagy jobban kiugró gerendákból összeillesztve építik, a tetőket pedig többnyire sátor módjára szabják, vagyis a ház mindkét végén földbe ásott villákon áthelyezett gerenda tartja. A szlovákoknál és a magyaroknál meg kell még említeni, hogy vannak akik a házakat füstlyukkal, kemence nélkül építik. Ezek általában alacsonyak, ablakokkal és szűk állandó nyílásokkal úgy építik őket, hogy a füst, amely a mindennap meggyújtott tűzből felszáll, igen sűrű felhő módjára a lakók feje fölé magasodik, ezeken az ajtókon és ablakokon át kimehessen és kiömölhessen. Ilyen füstölő ablakokat és ajtókat a Balog völgyben valamint Kis-Hont járás alsóbb részein lehet megfigyelni (456-457. p.). Táplálkozás A mieink élelmét inkább természetesnek, mint mesterségesnek lehet mondani, többnyire kenyérből, húsból és sajtból áll. Ami a kenyeret illeti, a Garamnál lakók többnyire megelégednek a zabból készülttel. Azok a szlovákok, akik tőlük délre laknak, rozsból és árpából, részben búzából készítik. Mind közül legjobb az alsóbb részek kenyere, amely búzából készül. A kenyérsütés művészetéhez minden egyes családanyának értenie kell. A németek és a szlovákok kevésbé, a magyarok jobban szeretik a kelt tésztákat - kovászosokat és a sósat. Mindkettőnél használatban vannak ezenkívül a különféle lisztételek. Az alsóbb részek lakossága hússal és szalonnával, a felsőbb részek szlovákjai több sajttal és tejjel élnek. A szlovákok a babféleségeket gyakrabban és nagyobb változatossággal használják levesekhez. A magyarok szívesebben élnek sok húsból készült, vöröshagymával, gyömbérrel vagy borssal elkészített jóízű levesekkel, beleaprítva a búzakenyeret, amit gulyáshúsnak neveznek. A szlovákok is sózzák az ételeiket. Mindkettő gyakrabban él a tehén és disznóhússal és ritkábban az ürü és borjúhússal. Ünnepi alkalmakon kakast vágnak. Nem ritka a halhús sem. Ami az italt illeti, akik a felsőbb részeket lakják, a szomjúságot a legtisztább vízzel oltják, és ebbe ritkábban kevernek bort. Pálinkát a szegényebbek ritkán isznak. Ezt szinte mindenütt maguk készítik, más helyekre a szepesiek szállítanak nagy mennyiségben. Természetes borokat a tornaiaktól és legtöbbet a borsodiaktól vesznek. Sört számosabban a városokban, ritkábban a falvakban főznek és adnak el. Az alsóbb részek magyarjainak nem annyira egészséges az ivóvize, ezért szívesebben isszák a mesterséges italokat (457-458. p.). [Bartholomaeides munkásságához 1. Viera Urbancová: Ladislav Bartholomaeides a jeho dielo o zivote gemerského l'udu. In: Gemer, 1. kötet. 1973. 39-66.; Lucze István: Bartholomaeidesz László emlékezete. In: A magyar orvosok és természetvizsgálók Rimaszombatban tartott XII. nagygyűlésének történeti vázlata és munkálatai. Szerk.: Batizfalvy Sámuel-Rózsay József. Pest, 1868. I-IV. p.; Hazai s Külföldi Tudósítások, 1825. I. 42. p.; Tudományos Gyűjtemény, 1826. III. k. 119-120. p.]