Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPRAJZ BARTHOLOMAEIDES MONOGRÁFIÁJÁBAN

szonyaikkal szeretnek táncolni. Végül pedig beszédekkel és mesékkel is szórakoztatják magukat, amint ez Vergiliusnál: „ékesség nélküli szavakkal játszanak és szabados nevetéssel". A lakodalmat köleskásával zárják és legvégül a lakodalom elöljárójától a végzett kiadások érdekében sarcoló pénzjáradékokat szednek. Ennyit a házassági szokásokról (450. p.). Gazdasági szokások, hiedelmek De soroljuk elő a gazdálkodásban is a családi dolgok növelésére szolgáló szokásokat és előítéletekkel teli hiedelmeket. Vannak még akik hiszik, hogy büvölésekkel és bájolásokkal az állatnak ártani lehet, elsősorban a tehenek tejét lehet elvinni. Ha előfordul, ez egyáltalán nem idézi elő a babona fogyatkozását. Amelyik napon a tehén borját megellette, az nem lesz könnyű, ha valami házi eszközt kölcsönadtak. Bizonyos napokon és ünnepeken fokhagymát, vereshagymát, mákot és bizonyos babféléket adnak orvosságként, a boszorkányok rontása ellen. Ilyen eljárásokkal védik az állatot, amikor először megy ki a legelőre. Hasonlóképp a vevőnek az eladott állatot bal kézzel adják át, érte a leszámolt pénzt nem a kéz markába, hanem a könyök hajlatába halmozva fizetik. A ménekről azt tartották, hogy ragadozók lesznek, ha tavasszal, amikor első alkalommal repülnek ki a levegőre, metszésen, vagyis evégből a kas nyílásához erősített farkasgégén keresztül szállnak ki. Ugyanezt hitték, hogy bátrabban térnek vissza, ha az ajtót medvezsírral kenik be. Úgy vélték, a tyúk akkor költi szorgalmasan a tojásokat, ha a családanya Krisztus születésének éjszakáján a mozsáron ül hosszabb ideig. A tehéntej zsírosságát és így a vajmennyiséget úgy szokták növelni, hogy bizonyos növényeket és ezek porrá tört kövér gyökereit sóval összekeverve adják az állatoknak. A földműves cselédet amikor először ment ki ekével és este a hazatérőt vízzel öntötte le egy szolgáló. Amikor a gazda minden földjét learatták, az aratók a legszebb búzakalászokból koszorút készítenek és ezt rúdra helyezve ismét énekléssel a házba viszik. Népi gyógyászat Ami a betegségeket illeti, ezeket régen többnyire nem természetes eredetűeknek tartották, ma már ezt ritkábban teszik, de még most is előfordul, hogy vannak akik azt hiszik, hogy betegeiket rossz szellem szállta meg, és úgy vélik, hogy ezeket görög szertartású papok tudják meggyógyítani. Egészen eddig fennmaradt az a vélekedés, amely szerint bizonyos ember ránézésre a másiknak ártalmára lehet. A betegséget a szemről nevezik el. Ebben az esetben a beteget friss vadzsálya főzetével mossák le, amely ha összesűrűsödik, miután kihűlt, biztosnak tartják, hogy a betegség ránézésből keletkezett (451. p.). A hirtelen és nagy félelemtől megijedteket a fejük felett bizonyos szertartásokkal megolvasztott ólom öntésével gyógyítják. A szlovákok a vándorló fájdalmakat, amelyek a széküket és helyüket a testben változtatják, elhagyják, majd visszatérnek, valamint az időjárás természete szerint változnak közös névvel hostec-nek, amely jövevényt jelent, nevezik. A nép által használt gyógyszerek csaknem mind a természet világából valók, csak kevés az álati. A belladonna gyökerével a köszvényt és a reumát gyógyítják, ezt nadragulynak nevezik, fürdésre és ivásra is használják. Az utóbbi esetben váltólázas betegeknek szokott használni, amilyen eseteket néhányan azoknak tulajdonítják, akik a gyökereket kiássák. A szlovákoktól ismert és használt növény a carlina acaulis, amelyet őt Djvjasel-nek, csodálatosnak neveznek. Van ezenkívül a medvegyökér. Mindkettőt többféle esetben használják, és úgy hiszik a viselősnek is használ. A gyomor tisztítására többnyire kapottnyak füvet használnak. Sebek gyógyítására több falevelet, nyír, éger, fűzfacsemetéket és növényeket, úgymint bodzát, bojtorjánt, laput és hasonlókat illesztenek. A vándorló hideglelést ritkábban éhséggel tisztítva, többnyire erősítőkkel ürömmel, földepéje fával, legtöbbször pedig égett vagy természetes borral, gyömbérrel, és borssal jól megfűszerezve, a hideglelési forróság előtt megiva, szerencsésen elűzik.