Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPRAJZ BARTHOLOMAEIDES MONOGRÁFIÁJÁBAN

A menyasszonyt azonban nem azonnal hozzák elő, hanem helyébe barátnői közül ezt, majd azt hozzák be, és a vőlegényt felszólítják, hogy ismerje fel a sajátját. Miután ezt végigcsinálták, kölcsönösen megerősítik az eljegyzést, és viszontajándékokat hoznak elő. Ezután ismét megfrüstökölnek, majd kérik az egyházi házasságkötést, amelyet miután elvégezték és lefolytatták, a menyasszony néhol tüstént követi a vőlegényt annak a házába, másutt apjához megy viszsza, és ismét új ceremóniákkal viszik el. Az asztalnál ülő vőlegény fején a lakodalom egész ideje alatt süveg van, ugyanezt teszi a vőfély is, és ha véletlenül a jelenlévő nemesek tiszteletére fejüket fel kellene fedni, közülük mindegyik inkább befekszik az asztal alá, minthogy fedetlen fejjel üljön. (448. p.) A menyasszonyt hozományát szekérrel szállítják, ezt asszonyok őrzik szorgalmasan. Ugyancsak ők vetik meg az ágyat, amelybe először a vőlegényt, majd a menyasszonyt kísérik oda a barátaik, akik közül egy leány égő gyertyát tart a kezében. Akkor a vőlegény a menyasszony fejéről a koronát és a koszorút különféle szokásokkal leszakítja, aki ezután a koszorúcskákat, amelyeket eddig viselt, a jelenlévő barátnői között szétosztja. Ezután a vőlegénynek átadva elhagyják őket. Egyébként, ha a menyasszony azt akarja, hogy dolgos és szorgalmas legyen, korán reggel fel kell kelnie és munkához, a ház takarításához és a mosogatáshoz szükséges víz hordásához kell fognia. Ezek többnyire a szlovákok, de részben a magyarok házassági szokásai is. A dobsinai németeknek különleges szokásai vannak, minthogy a házasuló menyasszonyt, miután asszony lett és első alkalommal járul a szentséghez, közös ruhába öltöztetik, amelyet közköltségen erre a használatra készíttettek, míg a szlovákoknál és a magyaroknál mindenki saját ruháját használja. A beiktatásról, mivel így nevezik, a hazatérő asszonynak a vőlegény a ház kapujába elébe szalad, és a belépőnek italt kínál, amelyet előbb ő maga megkóstolt, aki az edényt, miután kiitta, a feje felett hátradobja. A magyarok szintén bővelkednek házassági szokásokban. Náluk némely helyen szokásban van, hogy akik az ennivalókat hozzák, elsősorban a vőfélyek, mindannyiszor rövid beszéddel üdvözlik a vendégeket, valahányszor előhozzák a tálakat, amelyeket a szakácsoktól szintén meghatározott szöveggel kell kikérniük. A menyasszonyt az atyai házból a völegényes házhoz gazdag szertartásokkal szokták átvinni. Miután a menyasszony házában az egyházi szertartás után megvendégeltek mindenkit, és felkeltek az asztaltól, a tisztesebb férfiak egy vonalban állnak a szobától egészen a kapuig, többnyire a menyaszszonyt majdan elvivő szekérig. Miután ez megtörtént, a vőlegény szószólója kéri, hogy a menyasszonyt bocsássák el, akit valaki a menyasszony barátainak sokaságából kézen fog, miután szokás szerint beszédét előadta, előbb körbe forgatva neki visszaadja, aki maga is szót szóra halmozva a legközelebb állónak, ez pedig a szomszédjának sorba tovább ad, így a menyasszony mindegyikük kezén függve, körbe forogva jut el a kapuig, ahol leteszik, akár hogy az elkészített szekéren vigyék át a vőlegény házába, akár, hogy a saját lábán vezessék. Miután megérkezett oda, annak barátai hasonló vonalat formálnak, egészen a szekérig és mindegyikük kezén körbe-körbe forogva vezetik be a házba (449. p.). Azt pedig a hiábavaló szóbeszédekhez és a babonákhoz kell sorolni, hogy a vőlegények a menyaszszony len vászonnal letakart összekötözött kezéhez szoktak odanyúlni. A menyasszonyok pedig, akik a férjeiken uralkodni akarnak, az új férjek lábát kemény sarkantyúval igyekeztek megkötni, vagy ahány évig gyermek nélkül szeretnének maradni, a szent eljárás alatt ruhájuk annyi ráncát fogták meg kézzel. Hasonló, hogy pogácsát rejtettek a ruhájuk alá, amelyet kifelé jövet tüstént szétosztanak a barátaiknak. Az anyós valamilyen hasadékon vagy kör alakú kalácson át igyekezett megpillantani az esküvőről jövő leendő menyét, amikor az először lép be a házba, majd azután a küszöbön átlépőt üdvözölte, végül neki és fiának, a vőlegénynek mézet nyújtott megkóstolásra. Közben táncolnak is az esküvőkön, mégpedig miután ettek, tüstént táncolni kezdenek, ahogyan tudnak. A nemesek, német, lengyel és másfajta táncokat utánozzák. A magyar táncokat is szeretik. Vannak saját táncaik is, ezeket gyakran élőlényekről, fizikai dolgokról, vagy gazdasági cselekedetekről mintázták és nevezték el. Ugyanis néha muzsikával és ugrálással kakasokat utánoznak, ezt a táncot Kohutovy tanecnak nevezik. Másokat úgy hiszik, hogy kacsák módjára táncolják, ezt Kacerovy tanecnak nevezik. Máskor gazdaságiakat mint mákot vivőket, gyomlálókat, gyűjtögetőket, törőkét és evőket utánoznak szóval és mozdulatokkal tánc közben. Majd vesszőket készítenek, amelyekkel táncolva a zenészeket sorba ütögetik, amit Lopatkovy tanecnak neveznek. Szívesen énekelnek muzsikusokkal. A férfiak asz-