Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPRAJZ BARTHOLOMAEIDES MONOGRÁFIÁJÁBAN

Ezt csinálnák a tehetősebb parasztok is, amikor gabonáért vagy szalonnáért jönnek le az alsóbb részekre, többnyire vassal terhelik meg szekerüket. így ezeken a vidékeken jeles számban vannak vassal kereskedők, akik mind magukban, elkülönülve kereskednek. Mellettük meg kell említeni azokat, akik gabonával, dohánnyal, szalonnával, borral foglalkoznak. Többnyire házi áruféléket, úgymint vasat, agyagedényeket, faedényeket, deszkákat, zsindelyeket és más külső dolgokat igyekeznek élelemre átváltoztatni. Annyian vannak, hogy számukat nem lehet könnyen megállapítani. A felsőbb részek következő csoportja nem lebecsülendő módon foglalkozik lenvászon kereskedelemmel, mint már fentebb említettük. A tímárok, csizmadiák, gyapjúfonók, posztócsapók, szabók mesterségei és termékei lehetőséget adnak a megye határain kívüli kereskedelemre is, amelyet elsősorban a jolsvaiak és ratkóiak gyakorolnak szorgalmasan. A papírmalmok termékeit a tulajdonosok részint itthon, részint másutt adják el. A rozsnyói polgárok mézet és viaszt is szorgalmasan vásárolnak, de borral és gyolccsal is sokan kereskednek. A szepesi égettbor készítők, akiket a mieink Zemjare-nek neveznek, ennek jeles mennyiségét hozzák ide és innen gabonát visznek el. A megyén kívül fekvő helyek, ahol lakosainak az áruikat kicserélik, különbözőek. Pest és Debrecen emelkedik ki. Itt a mieinknek árulerakó helyei és boltjai is vannak. Ezenkívül kézműves árukat Tokajba, Nyíregyházára, a hajdú városokba, Nagyváradra, a békésieknek, Szegedre, Szigetre, Egerbe, Miskolcra, Gyöngyösre, Kecskemétre, Kőrösre, Vácra, Lévára, Pozsonyba, Nyitrára és a Szepességbe más helyekre szállítanak. A kereskedésnek a belső helyei a megye városaiban mindenütt megvannak. így a rozsnyóiak az éves vásárokat hanyagolják ugyan, de annál nagyobb számban látogatják a heti piacokat. Ezeket mindig szombati napokon tartják, és mind házi mind külső árukkal bőven ellátottak. A liptóiak, szepesiek, sárosiak, tornaiak és borsodiak nagy számban vannak jelen. Bizonnyal mondható tehát, hogy a rozsnyói vásárok nemcsak az itteni, de a szomszéd megyék vásárai is. Ide sorolható a rimaszombati és a jolsvai is. Ezek ugyanígy tartanak éves és heti vásárokat, ahova a szepesiek, nógrádiak, zólyomiak is eljönnek. A garamiak Jolsvára deszkát és zsindelyt szoktak eladásra hozni. A rimaszombati vásárok a gabona mennyiségéről, a rimaszécsiek pedig a felhozott lovak sokaságáról híresek. A gömöri földről a természet termékei közül más megyébe semmit nem visznek ki, ha kivesszük azt a gabonát, amelyet a szepesiek Rozsnyóról, a liptóiak pedig Rimaszombatból szállítanak. De ez nem mind innen való, hanem valójában máshonnan hozzák ide eladni. Amit Gömörből máshova szállítanak, azok a mesterségeknek és kézművességnek a termékei, amivel a felsőbb részek lakossága foglalkozik. Közöttük első helyet a vas foglalja el és azok, amiket belőle az emberek szükségleteire készítenek, ezenkívül a réz, antimon, kobalt, higany és cinabar. A fából készültek közül deszkák, zsindelyek, ládák, szekrények, hordók, vedrek, ezenkívül cserépedények, fazekak, korsók, pipák, valamint sűrű fehér gyapjú, és az ezekből készített paraszti ruhák, nadrágok, menték, felsőruhák, vastagabb és finomabb bőrű saruk, végül lenvászon és gyapjú. Ezzel szemben a más megyeiek behoznak és ideszállítanak mindenféle gabonát nagy mennyiségben, elsősorban a kevertnek nevezett búzát, tönkölyt, árpát, májusi cirkot, kölest, mindezeket a felsőbb részekre. Továbbá hoznak különféle állatokat, lovakat, ökröket, teheneket, gyapjút, bort, halakat, dohányt, mézet, viaszt, több kézműves mesterség alapanyagaihoz tartozókat, mint rongyokat és timsót a papírmalmok számára, gyapjút a gyapjúfonóknak, kendert a kötélverőknek, selymet a gombkötőknek, kordovánnak nevezett finomabb bőrt a csizmadiáknak, finomabb posztót, ami a fényűzéshez tartozik, aztán mindazt, ami az iváshoz és evéshez vagy az öltözködéshez vagy másokhoz szükséges, azt szintén mind máshonnan kell behozni. Ha összehasonlítást végzünk azok között, amiket kivisznek, és amiket behoznak, kitűnik, hogy a legkülönfélébbek. Példák, amelyek alapján ezt biztosan végigvezethetnénk, teljesen hiányoznak. Ugyanis semmi sincs, aminek alapján tárgyilagosan meg lehetne határozni az erre a vidékre behozott vagy innen kiszállított mennyiséget, mértéket, számot vagy árat.