Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPRAJZ BARTHOLOMAEIDES MONOGRÁFIÁJÁBAN

Ugyanis igen nagy a sokasága azoknak, akik elkülönülve, egyedül folytatnak kereskedést, és a bevételek és kiadások mértékét igen gyakran azok sem tudják, akik elrendelik, vagy pedig ha tudják, bölcsebbnek vélik elrejteni mint nyilvánosságra hozni, ki az, aki ezt a csomót megfelelően ki tudná oldani. Csak átvágni lehetne, hogy megőrizzük a közmondást. Az itteni lakosok közül senki sincs, aki idegen árukba szűkölködne. Az alsóbb részek lakosa otthon bővebben birtokolja azt, ami a megélhetéshez tartozik, ugyanakkor amivel öltözik, mindent, az inget és gatyát kivéve, a felsőbb részektől kell kérnie. Süveget és sarut is többnyire onnan vásárolnak. Akik a felsőbb részeken paraszti életmódot folytatnak, azok az életnek és öltözködésnek eltérő módját használják. Ugyanis ők tudják magukat öltöztetni is. Azaz a süveget kivéve, semmi olyan dologba nem öltöznek, amelynek alapanyagát maguk nem tudják elkészíteni, vagyis nem szorulnak más munkájára. De ez inkább csak a férfiakra áll, az asszonyok ugyanis mindig több idegen árut óhajtanak. Akik pedig a felsőbb részeken házi termékekbe öltözködnek, ugyanakkor több külső támaszra szorulnak a megélhetésnél. Akiknek otthon saját kenyerük van, a városban kevesen vannak, akiknek pedig húsuk lenne, olyanok egyáltalán nincsenek. így azok, akik a mesterségbeli vagy kézműves dolgokat a városokba és falvakba viszik, vagy pedig fémmel dolgoznak, mindkettőt, tudniillik az élelmet és az öltözetet is másoktól kell venniük. Ez sokkal inkább vonatkozik azokra, mind a földművesek, mind a mesteremberek közül, akik a hangsúlyt nem a szükségletekre, hanem a fényűzésre helyezik. A nemesek és a tehetősebbek mások munkájából élnek, szinte teljesen külső árukból öltözködnek, ennek a lehetősége számukra nyitott. Ebből következik, hogy a tárgyaknak és áruknak, amelyeket a mieink használatára máshonnan idehoznak, igen bőségeseknek kellene lenniük. De ugyanakkor azok is, amelyeket kiszállítanak. Nagyobb igyekezettel lehetnének a vas készítésben, amelyből a legtöbbet szállítanak ki mind között, ugyanakkor a gabona az, amiből a legnagyobb mennyiséget hozzák be. Talán kimutatható lenne ez, ha mindkettőnek a súlyát, mértékét vagy árát pontosabban meghatározhatták volna. Nekünk úgy tűnt, hogy az a felsőbb és alsóbb részei a megyének a kereskedésben különböző elveket vallanak, az alsóbb részekre kevesebbet, a felsőbbekre többet hoznak be és szállítanak, mint amennyit mindkettőről kiszállítanak. A mieink hármas kereskedelmet folytatnak, amelyek közül legáltalánosabb a vásárlás, amely a külső és belső piacokon és vásárokon zajlik. Az eladott dolgok árát a hivatalok csak néha szabályozzák. Ezeket általában az időjárások, utak és más körülmények határozzák meg, és mindkét részen különböző szokott lenni. Elsősorban a gabona ára változik a leggyakrabban és váratlanul, a legmagasabbról a legalacsonyabbra és viszont. Úgy véljük nem cselekszünk rosszat, ha ezt a csetneki járásból vett példával illusztráljuk. A gabona ára itt az elmúlt 20 év időtartama alatt a következő volt: Év Pozsonyi mérő Rozs Rftkr Árpa Rftkr Zab Rft kr 1783 52 1784 48 28 10 1785 1 12 30 18 1786 1 7 29 27 1787 2 22 1 54 1788 1 16 30 18 1789 1 28 1 42 1790 2 56 1 20 1 12 1791 3 18 1 6 1792 50 30 25 1793 1 8 28 30 1794 1 25 24 1795 2 56 2 1 12 1796 1 1 36 1797 48 27 21 1798 1 48 36 56 1799 1 18 54 38 1800 2 1 27 42 1801 2 50 1 32 51 1802 3 2 1 6