Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPRAJZ BARTHOLOMAEIDES MONOGRÁFIÁJÁBAN

Most lássuk, melyek azok, amelyeket viszont az alsóbb részekről hoznak. Ezek számban kevesebbek, de mennyiségben és értékben felülmúlják az előbbieket. Kiváltképp a gabona, minden fajtája, a rozsot, zabot kivéve ide tartozik, amit az alsóbb részek lakosai a rozsnyói jolsvai és rimaszombati piacokon adnak el. Hasonlót kell mondani a babfélékről, a kerti gyümölcsökről, dohányról és a borról. Csetnek és Murány völgyének lakosai hatalmas mennyiségű szénát szállítanak az alsóbb részekről, mivel ennek hiánya nyomja őket. Ugyanezt kényszerülnek csinálni a köviek is a ratkóiakkal és a Balogh forrásainak szomszédaival együtt. Ide kell bizonyára sorolni az igavonásra és a mészárszékre szánt marhát. Ugyanis a felsőbb részek szlovák lakosai a magyarok között a tehetősebbektől vásárolnak, egyrészt, azután pedig ugyanezeket a városok vásárain eladásra bocsátják. Ezen a néven elsősorban a rozsnyói, jolsvai és rimaszombati piacok emelkednek ki, amelyeken a magyarok az áruikat eladják. Végül nem illik elfelejtkeznünk a szénégetésről sem, amelyek a felsőbb részek elpusztított erdeiből az alsóbb részekre tette át helyét, ugyanis most a putnoki járás lakosai jelen mennyiségét szállítják ennek a Rozsnyó, Csetnek és Jolsva melletti műhelyekhez. Mindezek a megye felsőbb és alsóbb részei kölcsönös és belső kereskedelmét egyenlő súllyal terhelik, kölcsönösen kereskednek, a következőket tartalmazzák: 1. A felsőbb résznek számban több áruja van, következésképpen a haszon, amelyet elér, jobban öszszeszedett, változatosabb és kézi munkásabb, de egyszersmind kevésbé állandó, biztos és nem nagy értékű. Az alsóbb részek lakosainak egyszerűbb a kereskedelme, könnyebb, biztosabb és nagyobb értékű. 2. A mesterség termékeit csaknem teljesen a felsőbb részek és azok lakosai állítják elő. Innen következik, hogy ebben a megyében az ellentétes irányú mesterség nagyobb részét ugyanitt kell keresni. Valójában ők öltöztetik az alsóbb részek lakosait, a felsőbbtől szerelkeznek fel. 3. Az alsóbb részeknek több mindenük van, amelyekkel egyedüli módon kereskednek, úgymint a gabona összes fajtája, a babfélék, dohány, mindenféle marha stb. A felsőbb részeknek papírja, lenvászna, és sok más kézi és mesterségbeli terméke van. 4. A vas kereskedelme nem egyedül a felsőbb részek lakosainak sajátja. Tudniillik az alsóbb részek szolgálják ki a műhelyeket szénnel, ugyanígy szállítást is vállalnak, így egyúttal ezzel állnak a harmadik helyen. 5. A felsőbb járásokhoz a természet minden termékét oda kell szállítani. Elsősorban a gabona az, amiben a lakosok szűkölködnek, mivel az itteni föld csak egyharmadát termi a szükségesnek, kétharmad részt máshonnan kell ideszállítani. Ugyanezt lehet elmondani a kerti veteményekről és másokról is, amelyek a táplálkozáshoz szükségesek. 6. Tehát úgy véljük, a felsőbb részeknek az alsóbbak előtt semmilyen előnyük nincs a kereskedésben és a kereskedelemben. Sőt ezen lakosok amazoknál boldogabbaknak mondhatók, minthogy biztosabb a termésük, mint azok, amely velük ellentétben a felsőbb részeken készülnek, és ezen túl saját használatukra is szolgálnak, a pénz pedig, amely a felsőbb részek mesterségbeli termékeikre szükséges, a gabona és állat eladásában és más termékeikből, közülük a szénából szerzik. Mindezeket a megye különböző részeiben egymás közötti és kölcsönös belső kereskedelemmel folytatják (389., 392. p.). Következik, hogy a külső kereskedelemről beszéljünk, és azt írjuk le. Azok az emberek, akik a megye határain kívül kereskednek, a legkülönfélébb helyzetűek, nemesek, városi polgárok, parasztok, kézművesek. Ide sorolhatjuk legelőször azokat, akik a városokban saját lerakó hellyel és kereskedő boltokkal rendelkeznek, mégpedig Rozsnyón, Jolsván és Rimaszombaton. Mindenféle értékes házi eszközökkel, elsősorban finomabb gyapjúval, szövetekkel a szükségletre, fényűzésre egyaránt szolgáló más egyéb dolgokkal kereskednek. Áruikat Pestről, Pozsonyból és Bécsből igyekeznek hozni. Az ilyen boltok száma az egész megyében 25. Őket követik a vasasok, akik közül a legtöbben Rozsnyón, Csetneken, Jolsván, Ratkóban és a kis-honti részeken laknak. A kereskedésnek ezt a fajtáját elsősorban azok űzik, akik vasműhelyeket birtokolnak, és a kész vasat igyekeznek máshova szállítani. De emellett mások is, részint különböző nemesek, részint más alsóbb helyzetűek és állapotúak is foglalkoznak a kereskedelemmel. Vannak akik valamennyi érccel kapcsolatos kézműves mesterségekkel foglalkoznak, többnyire azonban hátrahagyva a mesterséget, ennek kereskedelmét űzik, míg mások felváltva folytatják mindkettőt.