Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPRAJZ BARTHOLOMAEIDES MONOGRÁFIÁJÁBAN

Szorgalmuk a manufaktúrában, amelyeket így hívunk, és a mesterségekben még nem ért el addig, ameddig lehet és kell. Ahogyan előbb már fentebb azt a vasmunkákról szomorúan megjegyeztük és leírtuk, a továbbiakban a mieink szorgalmának többi ágáról is bebizonyíthatnánk. Akik ezekben dolgoznak, a régi szokások szerint megelégedve csinálják mindazt. A nagyobb tökéletességre való törekvés módját nem sokan szorgalmazzák. Ha ennek okát keressük, azt nem a mieink hanyagságában és alkalmatlanságában találjuk meg, hanem azoknak a hibájában, akik a próbálkozások vállalására ösztönözhetnének, valamint az akadályokban, amelyek ezektől elriasztanak. Akik kísérletezni próbálnak a családi javak veszélyeztetésével is, senkit nem találnak, aki segítene, többiek ellen akik nemcsak irigykednek, de ártanak is, ha a szerencse bizonyságával bármit elértek. Akik a népből szorgalmuk és a szerencse révén a többiek elé emelkednek, ezt nem ritkán hírük, jó nevük és szabadságuk kárvallására cselekszik. Ugyanis akik babonásak, a szerencsének ezt a bizonyítékát a családi szellemnek, vagy repülő sárkánynak írják, a lusták azt hozzák elő, hogy földre rejtett kincseket találtak, a nemesek megerősítették, hogy a kincsek hozzájuk tartoznak és a szorgalmat a rabság veszedelmére fordítják. Innen van az, hogy az itteni mesterségek tökéletességének lépcsőfokát nemcsak hogy jobban elkerülik, de azzal ami itt egykor volt, a mait össze sem lehet hasonlítani. Elődeinknél olyan mesterségek voltak, amelyek ma nem virágoznak, fentebb már említettük. Most még ezenkívül azt hozzá kell tenni, hogy ezeknek az elődökkel szövetkezve az ásványok és ércek előhozatalára evégből megalakított társaságaik voltak. Akik ma ezeket a mesterségeket folytatják, magánosokként mind egyedül és elkülönülve munkálkodnak. Külföldi kézművesek és mesteremberek a legritkábban jönnek ide és csak egyedül a papírmalmokban lehet látni őket. Nem lehet elmenni amellett sem, hogy a kézi munkák anyaga csaknem mind házi. Egyébként azoknak a helyzetét és lehetőségét, akik kézművességet és mesterségeket folytatnak, egyáltalán nem értékelik méltányosan, többnyire megvetendőknek tartják. A mesterség inasait többnyire maguk a mesterek vonják el és szolgai munkákat végeztetnek velük (387. p.). Kereskedés Mivel a gömöriek a természet és a mesterség termékeit átváltoztatják, azaz kiviszik vagy behozzák, elhatároztuk, hogy bemutatjuk és elősoroljuk az elvet vagy módot, amellyel ezt végrehajtják. Minden más előtt való az a különböző eltérés, amely a megye részeinek különbözőségéből keletkezik, ez az amelyet az olvasónak alaposan figyelembe kell venni, a magunk számára pedig követendőnek vélünk. Ugyanis akár a természet, akár a mesterség termékeit végig vesszük, a felsőbb részeket az alsóbbaktól, ezeket pedig azoktól, igen nagy mértékben különbözőnek találjuk, hogy ezt mindenben helyesen és valóságnak megfelelően megerősítjük, sem tagadni nem tudjuk. A megye részeinek ez a különbözősége az itteni lakosok kettős kereskedését eredményezi, tudniillik a belsőt, amely az felsőbb és alsóbb részek között folyik, és a külsőt, amely más megyékkel vagy külföldi helyekkel bonyolódik. Ez utóbbiaknak itt semmilyen fajtása nincs (388. 9.). Mivel a gömöri joghatóság annyira különbözőnek mutatkozik részeiben, lakosai mind a természet, mind a mesterség a termékeit egymás között különbözővé kényszerülnek átváltoztatni. Ezért a felsőbb járások az alsóbbakkal, ezek viszont azokkal kereskedni kénytelenek. A felsőbb részek az alsóbbaknak a mesterségek termékeit adják el, ezektől viszont a természet és a föld termését kapják. A felsőbb járás előtt említett állandó áruihoz kell sorolni az ércből készült vasat, és amik vasból készülnek, azután a papirost, továbbá az öltözeteket és a lábbeliket, amelyeknek anyaga len, gyapjú és bőr. Mindezeket a felsőbb részek vasművesei, gyapjúfonói, tímárai, csizmadiái, szabói, süvegesei, lenkészítői és gyolcsosai adják el az alsóbb részeknek. A köviek az égett borukkal szolgálnak nekik. A garami lakosok zsindelyeket, gerendákat és deszkákat, a szekrényesek ládákat, a fazekasok edényeket szállítanak. A természet termékei közül a felsőbb részek ugyanezen lakosai csak posztót, de szerény minőségűt képesek eladásra előállítani, egykor babot és lencsét adtak el, amelyeket azonban ebben az időben, miután bogarak megrontották, nem veszik meg. Ezekhez az árukhoz a lukovai vereshagymát és a klenóci mákot lehet hozzátenni. És így ezek mindazok, amelyekkel a felsőbb részek az alsóbbra szállítanak.