Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPRAJZ BARTHOLOMAEIDES MONOGRÁFIÁJÁBAN

Az itteniek juhai március és április hónapban ellenek. A bárányok az anyákkal maradnak, míg a tejtől elválasztják őket, ez május hónapban szokott történni. Akkor karámokba helyezik, a hímeket a nőstényektől elkülönítve, és ezekkel összekeverik a fiatal állatokat. Sajt készítéshez a szükséges oltót abból a nedvességből nyerik, amely a szop bárányok gyomrában található, ezt meleg vízben áztatják. Miután a sajt elválik, főzni szokták. Ennek a színét a juhászok urdának mondják, különlegesség szempontjából a legértékesebbnek tartják. A sajt, amit a mieink készítenek, a felsőbb járásokban jobb, mint az alsóbbakban. Ugyanis, ami a Garam mellett és a szomszédos helyeken készül, nem mard el a híres briznai mögött, és ezért e név alatt adható el. A mieink a tejelő juhoktól, miután a bárányokat elválasztották a tejtől, őszig körülbelül 20 font sajthozamot szoktak meghatározni és mérni. Tudniillik a sajt mennyisége nem mindig ugyanaz, az állat természete, a legelő és az időjárás szerint különbözik. A juhok pásztorait fél évenként szokták fogadni, a munka bére más nyáron és más télen. A juhászok a nyájakkal egészen októberig a karámokban maradnak, azután a számukra nevezetes Demeter-nap körül, miután a kosokat a nőstényekkel új sarjak fogantatására összeengedték, hazatérnek. Egyébként a juhokat nyáron, ősszel és tavasszal a szántóföldeken legeltetik, télen is, hacsak hó nem borítja a földeket, kihajtják a mezőkre és erdőkre. Fedeles színt számukra sem a téli, sem a nyári időkben nem építenek, csak téli időben mennek valamilyen tető alá (371. p.). A juhok nyírását évente kétszer végzik, közülük az első a gazdagabb, a következő vékonyabb szokott lenni. Mindkettő a házi juhoknál 8 font, a külsőknél körülbelül 10 font szokott lenni. Nyírásnál az állatot először álló vízbe vagy patakba és folyókba hajtják, hogy a gyapját kimossák, a nyírást közönséges ollóval maguk a juhászok vagy a gazdáik szokták végezni. A levágott gyapjút gyapjúfonó társaságok szokták megvenni, fontját körülbelül 9 krajcárért. Végül a juhokat a lakosok ganajozásra és trágyázásra a földeken tartják. Ez úgy történik, hogy a földeken és a réteken karámokat helyeznek el, és így bekerítve tartják őket, amelyeket a cél érdekében most ide, majd oda áthelyezhetnek. Egykor a lakosok a nagy kiterjedésű és hegyeket borító erdőkben a berkek bejáratánál helyezték el a karámokat, és miután a fákat kör alakban kivágták, körülvették, aztán a termékeny és a juhok által megtrágyázott földön, mákot és répát ültettek. Nem hallgathatjuk itt el a régiek által gyakorolt, a juhoktól függő fizetést, amelyet a juhászok tizedének népiesen malasta dezmának neveznek. A csetneki uradalom néhány falvában volt ez szokásban, és a felsőbb járás Murány váránál, a murányi birtokosoknál, és eddig kényszerültek megtartani. Ennek a fizetésnek az eredetét kétféleképpen lehet felfogni és megmagyarázni. Egyrészt ugyanis ezen részek lakosai a megye alsóbb, a Széchiek uradalmába tartozó részeire hajtották legelőre juhnyájaikat tavasz közeledtével, és az ezért járó tizedet kifizették, másrészt pedig a murányi birtokosoknak járó bért azért tartották meg, hogy azok pusztáira, amelyek nagyrészt érintettek, szabad legyen nekik juhnyájaikkal bemenni és azokon szabadon legeltetni. Mindkét vélekedést megerősíti a mai tapasztalat. Ugyanis mivel a felsőbb részeket gyorsabban beborítja a hó, tovább maradnak betakarva, akik itt laknak juhaikkal az alsóbb részeken keresnek legelőket, amelyeket késő ősszel és kora tavasszal is használhatnak. Egykor amikor a felsőbb részeket sűrű erdők borították, ez még inkább szükséges volt. Az utóbbi vélekedést még inkább meg tudjuk magyarázni, azok a falvak, a legeltetést és annak lehetőségét a murányi uradalom pusztáira és erdőibe való bemenetelt a juhok nyájai számára ilyen módon megszervezték, elmondhatjuk, hogy a murányi urak alattvalóik számára a lipótújvári birtokossal úgy látszik mindkét rész számára kölcsönös megegyezést készítettek (372., 373. p.). Az itteni juhok betegségei különfélék: mégis mind közül leggyakrabban a belső részek betegségei támadják meg őket, amelyek a mocsaras helyeken lévő legelők és az ásványokkal teli vizek miatt keletkeznek. Családi az a betegség, amit metelicnek hívnak, és úgy vélik, hogy a májban és tüdőben lévő férgekben van. Néha pedig vízkórban szenvednek, továbbá felfúvódnak és hasmenésben gyötrődnek. A külső bajokhoz a himlőket, aztán a láb és szájfájást sorolhatjuk. Ezek ellen a mieink kevés orvosságot használnak, némelyik betegségben szinte semmit. Vannak mégis akik az összes betegség elkerülésére tavasz jöttével porrá őrölt enciánfű gyökeret és kenderpolyvát sóval keverve adnak a juhoknak, aztán a kősót a betegségek elhárítására és a torok ingerlésére a karámokba úgy helyezik el, hogy a juhok odamenve hozzá, szívesen nyalogassák. Nem szükséges, hogy megemlékezzünk a juhászok ide tartozó babonás hiedelméről. A mieink juhok körüli ténykedéséről ennyit. Mivel az itteniek az ökör mellett a lovat is használják munkára, ez jelentős részét képezi a mieink állattartásának.