Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPRAJZ BARTHOLOMAEIDES MONOGRÁFIÁJÁBAN

ged, végül néhányban előfordul, hogy maga is szűkölködik az évi termésben. Ezzel szemben a felsőbb részeken egy hely sincs, amelyben elegendő lenne, hanem mindegyiknek máshonnan kell a házi terményeket megszerezni. Bemutathatjuk és megerősíthetjük ezt 1801-beli példákkal (362. p.). Jolsva terménye, őszi búza és rozs 2980 boglyából vagy keresztből állt, amelynek mindegyike adott két pozsonyi mérőt, így összesen együtt 6960 mérőt. Mivel a Józsefi adó szerint 3585 személy lakott a városban, minden egyes személyre számítva búzából hét mérőt és rozsból a kenyérre és ennivaló lisztből a szükségletek 25 095 mérőre mentek. Ha ehhez hasonlítjuk az előállított terményt, kitűnik, a jolsvai lakosoknak 19 345 mérőt máshonnan kell beszerezni. Rochfalván termet ebben az évben 320 boglya rozs (búzát nem vetnek). Ezek közül mindegyik két mérőt adott, így az egész termés rozsban 640 mérőt tett ki. Van pedig ebben a községben összesen 436 személy, akiknek ha két mérőt kiosztanának, látható, hogy a 4480 mérő, így kevésnek bizonyult. Következik tehát, hogy máshonnan kellett szerezni 3840 mérőt. (363. p.) Ochtinán ugyanebben az évben az őszi búza és rozs boglyája 450-re jött ki, amely mivel kisebb kévékből állt, némelyiket csak másfél mérőre értékelték, amint azt a tapasztalat tanította, ezért egészében 675 mérő termett. Mivel a község mostan 650 személyből áll, ha a személyenkénti hét mérőt számolom, az egész 4550 mérőt tesz ki, és ebből 3875-öt máshonnan kellett megszerezni. Sajógömörben 1801-ben termett tiszta búza kazlanként tíz kévével számolva, mind az urasági, mind a városiak földjén szám szerint 2430, kevert búza és rozs 1890 boglya, rozs 1150, tehát összesen az őszi vetés keresztje 5936, amelynek, ha csak másfél mérőt számítunk 8904-et adnak, ebből a hely 706 lakosa számára szükséges 4942 mérő, míg másoknak eladhattak 3962-őt. Mindezekből nyilvánvalóan kitűnt az alsó és felső részek földmüvelésének termékenységében lévő ellentétes különbség (364. p.). Erdő Következzen a lakosainknak az a tevékenysége, amelyet az erdőkben és a fákon szoktak végezni. Erdei fákat az itteniek nem szoktak ültetni, de még eddig nem is érezték szükségét. Hogy ezután mi lesz, az idő majd megmutatja. Az erdők fogyatkozása azokon a részeken igen nagy, ahol bányák működnek, ezek műhelyei rövidesen szükséget okoznak. Vajha eddig ezek megőrzésére törekedtek volna a mieink. Tudniillik nem kisebb erény megőrizni a készet, mint megkeresni. Az erdőket az itteniek különféleképpen használják. Ugyanis először is épületként és tüzelőként szolgálnak, ámbár a mieink munkái, amelyeket így készítenek, mesterségnek alig mondhatók. Nagyobb joggal soroljuk ide a deszkák és zsindelyek hatalmas mennyiségét. Asztalos műhelyeket a Garamnál állítottak fel, ezenkívül Redova, Dobsina, Fekete-Lehota, Murány, Tiszolc, Klenóc és Kokava területén vannak. A szabad erdőket a mieink építkezése és tüzelésre használják. A szabad erdők között vannak sűrűbben és ritkábbak. Mivel azok, amelyek építkezésre megfelelnek, erősen megfogyatkoztak, ezért a birtokosok jobbágyaiknak az erősebb anyagokból vagy pedig a vályogból való ház építését szorgalmazzák, valamint ígéretekkel és jutalmakkal igyekeznek ezt ösztönözni. Nagyon szükséges a helyek többségében a még nem késő mérsékletesség és előrelátás. Ugyanis az épületek emelésére és javítására való fákat, amelyeket most nélkülöz a lakosság, eddig ingyen és szabadon vett az erdőkből. A kerékgyártó, ládacsináló, kocsigyártó és hasonló mesteremberek a mesterségük müveléséhez szükséges faanyagot pénzért veszik meg, azokat is, amelyek a vasüzemek és a papírmalmok számára szükségesek, pénzen szerzik meg. De mindezek inkább a felsőbb részeken, elsősorban a betléri birtokokon, Csetneken és Murányban vannak. Tudniillik itt a legnagyobb a fa szükségessége, de a hiánya is. A helyek közül itt a tűzifa ára is pénzbe kerül, ha az előbbi időkre visszatekintünk Rozsnyón a piacon 1801-ben egy öl 6 Rhft volt. Jolsván a vesszők 4 Rhft-ba kerültek. A csetnekiek egy szekérrel kevesebb Rhft-ért adtak. A felsőbb részek ezekben inkább bővelkednek. (365, 367. p.) Gyümölcs Ami a faültetést illeti, lakosaink a gyümölcsfák körül mutatnak nagyobb szorgalmat. Mind az alsó, mind a felső részen vannak almások, szilvások, cseresznyések. Az itteniek cseresznyései között a sajógömöriek állnak a többiek előtt, a második helyet a balogiak és a pádáriak tulajdonítják maguknak.