Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPRAJZ BARTHOLOMAEIDES MONOGRÁFIÁJÁBAN

A termés mennyisége különböző. Az alsóbb részek kevesebb magot, a felsőbbek többet igényelnek. A tavaszi mag az őszivel összehasonlítva 3:2, ahol ez két pozsonyi mérő búzában és rozsban, zabban hármat kell adni. A mag minőségét a földműves egyenlőnek tartja, és a friss termésből kivert magot igen szívesen veszi. Ami a réteket illeti, ezt lakosaink csaknem teljes egészében a természetre hagyták. Még a felsőbb részeken, amelyeknek mezői a hegyek lejtői között helyezkednek el, a lakosok több gonddal foglalkoznak velük. Ugyanis a kövektől, amelyeket a záporesők hoznak és raknak le, megtisztítják és néha öntözik is. Az alsóbb részek megszabadítják a földművest ettől a gondtól, miközben ugyanazon haszonnal járnak, mivel a víz megöntözi, így a trágyától és a felsőbb részek záporesőitől megtermékenyítve kövérednek. Továbbá a rétek füvét, miután a háromlevelű lóhere vetésével való próbálkozások, amelyet a Józsefi időben elrendeltek, több év közbejött szárazsága miatt az óhajtott siker eredménye nélkül maradtak, a lakosok megelégednek a kétszeri kaszálással, és megváltoztatni vagy jobbítani nem igyekeznek. A földek termékenységét meghatározni igen nehéz. Akik az 1720. évben összeírták a vidék lakosait, a föld termékenységének a fokát úgy határozták meg, hogy ahol a legnagyobbnak tartották, háromszoros mag körül, ahol a legkisebbnek sorolták, megannyit vagy másfelet terem - mondták. Azonban mégsem így van teljesen. A felső járásoknak vannak olyan földjei, amelyek ha a müvelés nagy gondosságával és költségével duplát teremnek, nagyon termékenynek tartják. Ezzel szemben az alsóbb részeken négyszerest vagy még többet adnak és nem kívánnak annyi munkát és költséget a művelésben. A búzát és a rozsot sarlóval aratjuk, az árpát és a zabot pedig fű módjára kaszáljuk. A learatott vetést először marokba, majd kévébe gyűjtik, végül tíz vagy több kévét boglyába raknak. Azután a gabonát szérűkre szállítják vagy nagyobb kazlakba rakják, és a cséplésig a szabad ég alatt helyezik el. A cséplést, ha a termés kisebb, kézzel és cséppel, ha nagyobb, lovakkal vagy ökrökkel végzik. A gabonát kicsépelve házakba és a magtárakba viszik. Az alsóbb részeken vermek vannak használatban (360. p.). Végül hátra van még a mezei munkák ideje és értéke, amelyekkel meg szokták váltani és még néhány idetartozó dolog. A mieink mind között elsőként a zabot és a borsót vetik. Ez tüstént amint a hó elolvad és a föld még nem erősen nedves. Ezekben a legutóbbi időkben a tél hosszabb ideig tartván, ezt a vetést alig április kezdetén végezték. A garamiak mindig májusban végzik. Az árpát mérsékelt helyeken áprilisban vetik, a kölest és a tatárkát, amikor a föld teljesen kienged, és már nem kell félni a zúzmarától. A topsaiak és a redovaiak a lent csak június közepén, mások április elején vetik. A kendert május közepén vagy később. A kaszálást június, július hónapban végzik, a garamiak pedig egészen augusztusig halasztják. Az aratást július és augusztusban kezdik, a garamiak szeptemberben. Az őszi vetést ugyancsak szeptemberben és októberben, sőt novemberben is végzik. A földmüvelés körül végzett munkák ára a következő szokott lenni. Akik a Csetnek és Rozsnyó körüli földekre mennek szántani, ha ezt négyes fogattal végzik, 1 Rhft, 20-30 kr-t kapnak naponta. A jolsvaiak egy iga alatt Rhft 15 kr-t, a ratkóiak ugyanennyit fizetnek. A falvakban kevesebb értéke van a munkának. A kaszás, ha füvet kaszál 9-12 kr-t, aki füvet kaszál 20 kr-t és napi élelmet kap. Akik az alsóbb részeken az aratást végzik, a levágott gabona bizonyos részét és élelmet kapnak. Ebben az esetben legtöbbet nyernek, ha nyolcadot, kevesebbet ha negyedet és a levágott gabona tizedrészét veszik. A rutének, akik a kaszálás idejében jönnek ide, silány étellel megelégedve, kevesebbért kaszálják a szénát (361. p.). A földek trágyázása a városokban, ha fémpénzzel fizetik, kiváltképp sokba kerül. Ugyanis Jolsván, akiknek sem trágyája, sem négyes fogata nincs, minden egyes szekér után a trágya ára 21 kr, a szállításért pedig 15 kr-t kell letenni. Akiknek tehát a földjét mások művelik, különösen ha a földet kilenced és tized alá esnek, ezt olyan szűkös haszonnal cselekszik, hogy alig tudnak valamit összegyűjteni. Ezekre valóban nem áll a Plautus-i idézet: „Magadnak szántasz, boronálsz, vetsz és aratsz". Mindezek a példák, amiket elővezettünk, a felsőbb részekre vonatkoznak, ugyanis, akik lejjebb laknak, jobban boldogulnak. A haszon, ami a földművelésből a vidék annyira különböző részein lakókra áramlik, igencsak különböző. Nem mi vagyunk azok, akik ezt az olvasónak az igazság, tudniillik a szükséges támpontok alapján meghatározni rendeltettünk. Ennek ellenére, mégis, hogy valójában a gömöri föld a lakosság táplálására szükséges gabona hányad részét termi meg és hozza elő, néhány példából megállapítható. Az alsóbb járások több gabonát termelnek, mint amennyi azok házi szükségleteire, akik a földet művelik, vagy műveltetik szükséges, ez kétségtelen. Vannak helyek, amelyeken a mezei munkásnak a termés fele elegendő, a többit eladhatja, másutt kétharmadot megtartva magának, egyet a többieknek áten-