Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPRAJZ BARTHOLOMAEIDES MONOGRÁFIÁJÁBAN

dalom 4 282 886 o-ölből áll, amelyből művelnek 2 007 636 a-ölet, erdő és más műveletlen terület 227 725 D-öl, tehát a művelt rész arány a műveletlenhez 10:11. Sőregen az egész földterület mennyisége 3 687 776 D-öl, teljesen müveit 1 941 503, nem művelt 1 253 585, a művelt és nem művelt aránya 10:9. Aggteleken az egész föld 6 325 658, erdő 1 871 478, szénatermő 2 015 977, szántó 1 341 977, falu körüli 19 854, pázsit és gyümölcsös 53 860, terméketlen föld 35 907. A fügéi föld 2 517 100 a-ölre terjed, ebből szántóföldként és kertként művelt 1 263 515, műveletlen erdő, bokor, utak 1 253 538, ezeknek aránya 1:1-hez. Ispánmező inkább hegyinek tekinthető, az egész föld 2 469 745 oölt foglal magába, amelyben a müveit részt 1 095 000, a műveletlent 1 374 745 adja, ennél a nem müveit és a művelt aránya 12,5:10hez (357. p.). Trizs szintén a putnoki járás völgyeiben összesen 2 428 494 a-ölt tesz ki, amelyben a művelt rész aránya a műveletlenhez 10:17-hez, ha a Józsefi mértéket alkalmazva járunk a dolog végére. A művelés alá vetett föld, ha a szántókat a rétekhez számítjuk, egyenlőtlen mértékkel oszlik meg. A felsőbb részeken a hegyek közé és a szűk völgyekbe bezárva a rétek a szántókhoz képest nagyobb arányban vannak, 1:4, vagy 1:5, más helyeken 2:3. Lakosaink a földjeiket három részre osztják, amelyek közül kettőt bevetnek és müveinek, a harmadikat ugaron hagyják. Mindenütt van azonban a szántók között egy meghatározott rész, amelyet állandóan évente használnak, ebbe a földbe kendert, lent, néha mást is vetnek, a réteket pedig minden évben két alkalommal kaszálják. A föld művelése községenként változik, kétszer, néha háromszor szántják. Egyszeri szántásból termés elsősorban a felsőbb részeken nem várható. Ugyanis itt is az van, amit a költő megénekelt: „A vetés míg terméssel válaszol az igyekvő földművesnek, kétszer érzett napot, kétszer fagyott, míg sok gabonáját a szérűn felszaggatják". Akik ekével a földet háromszor szántják, először felszántják, aztán alászántják, másodszor szántják, azután pedig a vetés előkészítésénél harmadszor szántják vetés alá. Akik úgy vélik, hogy elég a felszántás és a másodszori szántás, az alászántástól eltekintenek. Lakosaink a földjeiket termékennyé állati trágyával teszik. A földek kövérré tevésének más módjait, a kréta, a mész, a fehérítő mész és a hamu által valót részint nem ismerik, részint tagadják. Az állati trágyát otthon minden állattól elvéve egy halomba gyűjtik, majd a mezőre, ahol a föld már fel van szántva vagy fel fogják szántani, kiszállítják, és itt semmi különbséget nem tesznek a föld nedvessége vagy szárazsága, sem a föld és a trágya minősége szerint. Néha téli időben az utak járhatósága idején viszik ki a földekre és egészen tavaszig nagyobb halmokban hagyják hátra. A nyári napokon a juhok mezőre kihelyezett karámaival, vagy a földeken a sövényekkel bezárt baromnyáj teszi termékennyé azt. Akik a felsőbb járásokban laknak ezzel az eljárással füves és kövér réteket készítenek, ezt a földeken és a réteken három évenként megismétlik (358. p.). Az ekék, amelyeket a mieink használnak, kétfélék. Ugyanis más, amit a lejtős és más, amit a sík földön használnak. Az utóbbi fajtát a szlovákok Rowenik-nek, az előbbit pedig Hornik-nak nevezik. A különbség fülükben van, amely annál, amely a sík földön használatos, nem mozgatható, mindkét oldalon hozzásimulva marad, hogy a fordulásokat mindkét részre tudja végezni. Az ilyen ekével a szántó körbe mehet, vagyis mindkét oldalról kezdheti a barázdákat és bevégzi középen, vagy a föld felénél elkezdve, a széleken végzi be. Az utóbbi esetben a földet összeszorítani, az előbbiben kiszélesíteni látszik. A szántás másik fajtáját az ereszkedő vagy emelkedő földeken használják. Abban az esetben, ha a fül mozgatható, most az egyik, majd a másik oldalra erősíthető. Tudniillik így a földműves munkája során mindig a szántó ereszkedő részén kezd és az összes barázdát maga mellett, visszafelé pedig fordítva csinálja, ezért a fület most erre, majd arra az oldalra fordítja. A szántást így mélyebbnek és jobbnak tartják. Miután a földműves elvégezte a szántást és előkészítette a földet, búzát, árpát, rozsot, zabot, kölest, tatárkát, borsót, lencsét, csicseri borsót, májusi cirkot, lent, kendert, babot, répát, burgonyát, uborkát, dinnyét, tökdinnyét, citromtököt, tönkölyt a föld minősége szerint és az éghajlat szerint ültet. A búzát majd mindenütt tavasszal és ősszel vetik, a rozsot szintén. Előfordul, hogy az ugarföldeken tavasz jövetelével cirkot, borsóféléket vagy más konyhai növényeket vetnek, amelyek learatása után ezeken a földeken őszi veteményeket vetnek. A földműves a magot maga köré vett vászonból szórja, minden két lépésre egy marékkal szór szét. A boronálást a felsőbb részeken vasboronával végzik, helyettük az alsóbb részeken bármilyen tövises bokor szolgálhat (359. p.).