Ujváry Zoltán: Gömöri magyar néphagyományok (Miskolc, 2002)

NÉPRAJZ BARTHOLOMAEIDES MONOGRÁFIÁJÁBAN

Üvegművesség Az üvegkövek az üvegművesség gyakorlására nyújtanak lehetőséget. Ezen a vidéken több üvegcsür volt. A legrégebbi a murányi, amely kezdetben a vár birtokosainak a védelme alatt állott, akik az üvegmüves mestereknek évenként fizetendő összeg mellett engedték át, amíg úgy vélték, hogy az övék. Miután a műhelyek működése miatt a murányi és garami erdők szerfölött megfogyatkoztak, elhatározták, hogy a Garam mellé átviszik, hogy működését fenntarthassák, ez az üvegcsür a 18. század végével teljesen megszűnt. Eközben egy az 1780-90-es évek között keletkezett, a másik a kishonti R.-Lehota falunál, de ez is kevéssel később pusztulásnak indult. Napjainkig csak egy maradt meg ezeken a részeken, amely a Forgách grófok birtokában Kokavánál helyezkedik el. Termékei üvegpoharakból és többfajta vázákból állanak (341. p.). Bányászat, vasművesség Következik, amit ezen vidék lakosainak azon mesterségéről írtunk, amelyet az érc és más bányászat körül végeznek. Ez az, amely a gömöri területeket és Felső-Magyarországot jelessé teszi, amely egykor nevét szerezte és hírét adta. Kétségkívül már atyáink, bár sohasem volt szerencséjük a szándékaikban, az ércekkel kapcsolatos mesterségben és munkákban igen jelesen működtek. De a maiak is az ősökhöz hasonlóak, elérik benne őket. Ezeken a vidékeken előforduló ércek megmunkálásának a régiségét több is bizonyítja. Tanúi ennek a szarmaták, jazigok és quadok, akik egykor itt laktak és az ásványok földből való bányászásán munkálkodtak, ahogyan már leírtuk. Ugyancsak beszéltünk a falvakról és városokról, amelyek igen régiek, és az ércbányászok alapították, ezért bányavárosoknak nevezik őket. Ezek régi elhagyott ércbányái a többi helyekkel összehasonlítva bizonyítják, hogy egykor sem maguk, sem a puskapor használata nem érte el, hogy kiürüljenek. Végül a halmok vagy helyesebben salakdombok, amelyek az ércműhelyekből kerültek ki, sem bizonyítnak mást. Ugyanis, ha ezeket megvizsgálod, csodálkozni fogsz, hogy a dolgok emésztő idejétől csaknem porrá váltak. Úgy tűnik, hogy a régiek a fémek és félércek megmunkálásában sokkal szerencsésebbek voltak. Ugyanis egyrészt a maiaknál több bányát müveitek, másrészt könnyebben csinálták, kisebb költségekkel. Több olyan is van, amelyek gazdag arany lelőhelyeket bírtak, ez bizonyítható, ma pedig alig egy vagy két helyen található arany. Gazdag ezüst ereket is említenek. Többször is kitértem arra, hogy a régiek használták az ásványoknak és érceknek azokat a fajtáit is, amelyek harangöntésre szolgáltak (343. p.). A vasérc bányászata nagy mennyiségű volt, ezt Csetnek és Topschina városok leírásában és Ochtina falunál fogjuk leírni és bemutatni, amint már az atyák idejében méltán mondhatták az országban, Gömör megye első és híres a kimeríthetetlen acélércekben. Az ón sem volt ismeretlen a régiek előtt, bizonyítja ezt a Csetnek-Lehota mellett lévő Zinnberg hegy, amelyet erről az ércről neveztek el. A bizmut ásványt is bányászták, mutatják ezt ennek az ércnek meglévő bányái. Nem lehet hallgatni az arany és ezüst mosásáról sem, amelyeket az elődök gyakoroltak, a kis-hontiaknál, mégpedig a Balog patak forrrásánál, RatkoZdichava falunál és a csetneki uradalom területén lévő jelei elég fényesen bizonyítják. Végül beszélni kell arról, hogy az itt lakók atyáinak számára az érc kitermelése könnyebb és rövidebb volt, és nem követelt akkora kiadásokat. Kétségtelen jelei vannak annak, hogy ezeket a föld gyomrából kibányászott vasérceket költséges kemencék nélkül ott helyben, ahol előkerültek, olvasztották meg és kalapálták. Emellett volt a régieknél fém megmunkálás is, amelyhez a mai is kapcsolódik. Az arany bányászást, amely előttünk 1783 körül úgy tűnt, hogy Kis-Hontban már századok óta megszűnt, amikor ezeket írjuk, erősen igyekeznek felújítani (344. p.). Mindkét ezüstbányában szakadatlanul folyik a munka. A rézérc sem kerül elő könnyen a bányákból, és nem hanyagolható el a más ásványokkal összekeveredett ólom sem, a cynabaris hydrargium, antimonium, kobalt, amelyeket különböző eredménnyel, de jeles szorgalommal bányásznak. Mégsem lehet azonban tagadni azt, ha a lakosoknak a bányák körüli mai szorgalmatosságát ahhoz hasonlítjuk, ami körülbelül húsz évvel ezelőtt virágzott, az inkább kisebbedett, mint növekedett. Ugyanis a nevezett bányák kisebb mennyiségbe jutottak, és amely ásványokat a földből előhoznak, a nyers érceket inkább akarják elszállítani a királyi műhelyekbe és ércolvasztókba úgy eladni, mint maguk megolvasztani (345. p.).